49. VERS
mā te vyathā mā ca vimūḍha-bhāvo
dṛṣṭvā rūpaṁ ghoram īdṛṅ mamedam
vyapeta-bhīḥ prīta-manāḥ punas tvaṁ
tad eva me rūpam idaṁ prapaśya
mā – ne legyen; te – neked; vyathā – aggodalom; mā – ne legyen; ca – is; vimūḍha-bhāvaḥ – zavarodottság; dṛṣṭvā – látván; rūpam – formát; ghoram – szörnyűt; īdṛk – ahogy van; mama – az Enyém; idam – ezt; vyapeta-bhīḥ – mentesen minden félelemtől; prīta-manāḥ – nyugodt elmével; punaḥ – ismét; tvam – te; tat – azt; eva – így; me – az Én; rūpam – formámat; idam – ezt; prapaśya – lásd hát.
E szörnyű alakom látványa felzaklatott s megzavart téged. Legyen ennek vége! Kedves bhaktám, szabadulj meg ismét minden aggodalomtól! Megbékélt elmével most azt a formát láthatod, amelyikre vágysz.
MAGYARÁZAT: A Bhagavad-gītā elején Arjuna amiatt aggódott, hogy meg kell ölnie Bhīṣmát és Droṇát, imádott nagyatyját és tanítóját. Kṛṣṇa azonban kijelentette, hogy nem kell félnie nagyatyja elpusztításától. Amikor Dhṛtarāṣṭra fiai megpróbálták levetkőztetni Draupadīt a Kuruk tanácskozásán, Bhīṣma és Droṇa hallgattak, így hát kötelességük elhanyagolásáért halált érdemeltek. Kṛṣṇa azért mutatta meg kozmikus formáját Arjunának, hogy az láthassa: ezek az emberek már mind halálra vannak ítélve bűnös tetteik miatt. A bhakták mindig békések, s nem képesek ilyen szörnyű cselekedetekre, ezért Kṛṣṇa Arjuna szeme elé tárta a látványt. Arjuna megtudta hát, mi a célja Kṛṣṇának a kozmikus forma feltárásával, s most a négykarú formát kívánta látni. Kṛṣṇa azt is megmutatta neki. A bhaktát azért nem érdekli különösebben a kozmikus forma, mert az nem teszi lehetővé a szeretetteljes kapcsolatot. A bhakta tiszteletteljes, imádattal átitatott érzéseit akarja kimutatni, vagy Kṛṣṇa kétkarú formáját kívánja látni, hogy így szerető szolgálata révén kapcsolatban lehessen az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.