21. VERS
arjuna uvāca
kair liṅgais trīn guṇān etān
atīto bhavati prabho
kim-ācāraḥ kathaṁ caitāṁs
trīn guṇān ativartate
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; kaiḥ – milyen; liṅgaiḥ – jelekről; trīn – hármat; guṇān – kötőerőket; etān – ezeket; atītaḥ – túlhaladó; bhavati – van; prabho – ó, Uram; kim – milyen; ācāraḥ – viselkedésű; katham – hogyan; ca – és; etān – ezeket; trīn – hármat; guṇān – kötőerőket; ativartate – túllépi.
Arjuna így kérdezett: Ó, kedves Uram! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, aki a három kötőerő felett áll? Hogyan viselkedik, s hogyan emelkedik a természet kötőerői fölé?
MAGYARÁZAT: Arjuna kérdései ebben a versben nagyon helyénvalóak. Tudni szeretné, milyen ismertetőjelei vannak annak, aki már túljutott az anyagi kötőerőkön, s először is azt szeretné megtudni, mi jellemzi az ilyen transzcendentális személyt. Miből érthetjük meg, hogy az anyagi természet kötőerői nem hatnak rá? Arjuna aztán az ilyen ember életéről és tetteiről kérdez. Szabályokat követve cselekszik-e vagy sem? Ezután tudakozódik a módszerekről is, amelyek segítségével valaki elérheti a transzcendentális természetet. Ez nagyon fontos. Amíg az ember nem ismeri a közvetlen módszert, ami által mindig a lelki síkon maradhat, addig nem lehetséges, hogy e jelek megmutatkozzanak rajta. Arjuna kérdései tehát nagyon fontosak, s az Úr megválaszolja őket.