14. VERS
ahaṁ vaiśvānaro bhūtvā
prāṇināṁ deham āśritaḥ
prāṇāpāna-samāyuktaḥ
pacāmy annaṁ catur-vidham
aham – Én; vaiśvānaraḥ – az Én teljes részem az emésztés tüzévé; bhūtvā – válva; prāṇinām – minden élőlénynek; deham – a testében; āśritaḥ – elhelyezkedve; prāṇa – a kiáramló levegőt; apāna – a lefelé áramló levegőt; samāyuktaḥ – egyensúlyban tartva; pacāmi – emésztek; annam – ételt; catuḥ-vidham – négyfélét.
Én vagyok az emésztés tüze minden élőlény testében, s a ki- és bemenő életlevegőhöz csatlakozva Én emésztem meg a négyféle ételt.
MAGYARÁZAT: Az āyur-veda śāstrából megtudhatjuk, hogy a gyomorban tűz emészti meg az ételt. Ha ez a tűz nem lángol, nem vagyunk éhesek, de ha megfelelően működik, akkor megéhezünk. Előfordul, hogy nem ég jól – ilyen esetben kezelésre van szükség. Ez a tűz szintén az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviseli. A védikus mantrák (Bṛhad-āraṇyaka-upaniṣad 5.9.1) megerősítik, hogy a Legfelsőbb Úr, vagyis a Brahman tűz formájában jelen van a gyomorban, s így emészti meg a különféle ételeket (ayam agnir vaiśvānaro yo 'yam antaḥ puruṣe yenedam annaṁ pacyate). Mivel segít az emésztésben, az élőlény még táplálkozását tekintve sem független. Ha a Legfelsőbb Úr nem segítené az emésztését, nem is ehetne. Az Úr az tehát, aki megtermeli és megemészti az ételeket, s az Ő kegyéből élvezzük az életet. A Vedānta-sūtra (1.2.27) szintén megerősíti ezt. Śabdādibhyo 'ntaḥ pratiṣṭhānāc ca: az Úr jelen van a hangban és a testben, a levegőben, sőt emésztő erőként még a gyomorban is. Négyféle étel van: nyelhető, rágható, nyalható és szopogatható. Mindegyik emésztését az Úr segíti elő.