10. VERS
kāmam āśritya duṣpūraṁ
dambha-māna-madānvitāḥ
mohād gṛhītvāsad-grāhān
pravartante ’śuci-vratāḥ
kāmam – kéjvágynál; āśritya – menedéket keresve; duṣpūram – kielégíthetetlen; dambha – büszkeségbe; māna – hamis tekintélyérzetbe; mada-anvitāḥ – önteltségbe merülve; mohāt – illúzió miatt; gṛhītvā – elfogadva; asat – ideiglenes; grāhān – dolgokat; pravartante – virágoznak; aśuci – a tisztátalanra; vratāḥ – fogadalmúak.
A démonikus emberek a kielégíthetetlen kéjvágyban keresnek menedéket, s a gőg és a hamis tekintély önteltségébe merülnek. Illúziójukban a mulandó vonzza őket, s így mindig tisztátalan tettekre tesznek fogadalmat.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a démoni mentalitást írja le. A démonok kéjes vágyai kielégíthetetlenek, s így az érzéki élvezetre való vágyaik szünet nélkül gyarapszanak. Az illúzió hatása alatt folytatják az ilyen tetteket, annak ellenére, hogy az ideiglenes dolgok elfogadása állandó aggodalmat okoz számukra. Tudásuk nincsen, s így nem láthatják, hogy rossz úton járnak. Az ideiglenes dolgokra törekedve megteremtik a maguk istenét, imáit, és ezeket éneklik. Ennek eredményeként egyre nagyobb vonzódás ébred bennük két dolog, a nemi élvezet és a vagyon iránt. Ezzel kapcsolatban az aśuci-vratāḥ – „tisztátalan fogadalmak” – kifejezésnek nagy jelentősége van. Az ilyen démonikus emberek ugyanis kizárólag a borhoz, a nőkhöz, a szerencsejátékhoz és a húsevéshez vonzódnak – ezek az ő tisztátalan szokásaik (aśuci). A dölyftől és a hamis tekintélyérzettől vezérelve vallásos elveket teremtenek, amelyek ellenkeznek a védikus tanítással. Noha ezek a démonok a világ legvisszataszítóbb emberei, mégis elérik, hogy a világ körbevegye őket hamis tiszteletével. Nagyon fejletteknek tekintik magukat, pedig útjuk lefelé, a pokoli létbe vezet.