4. VERS
dambho darpo ’bhimānaś ca
krodhaḥ pāruṣyam eva ca
ajñānaṁ cābhijātasya
pārtha sampadam āsurīm
dambhaḥ – büszkeség; darpaḥ – dölyf; abhimānaḥ – önteltség; ca – és; krodhaḥ – düh; pāruṣyam – durvaság; eva – bizony; ca – és; ajñānam – tudatlanság; ca – és; abhijātasya – aki ebből született; pārtha – ó, Pṛthā fia; sampadam – a tulajdonságok; āsurīm – a démoni természeté.
Ó, Pṛthā fia! Büszkeség, dölyf, önteltség, düh, durvaság és tudatlanság – ezek a tulajdonságok tartoznak a démoni természethez.
MAGYARÁZAT: Ez a vers a pokolba vezető leggyorsabb utat írja le. A démoni emberek a vallásos és a lelki tudományban jártas ember szerepében tetszelegnek, noha nem követik a szabályozó elveket. Mindig dölyfösek, és rendkívül büszkék iskolázottságukra vagy vagyonukra. Arra vágynak, hogy mások imádják őket, s megkövetelik a tiszteletet, noha egyáltalán nem méltóak rá. Ha nézeteltérésük támad valakivel, dühbe gurulnak, és durván beszélnek, minden kedvesség nélkül. Nem tudják, hogy mit kell és mit nem szabad tenniük. Mindent önkényesen, a maguk akarata szerint tesznek, s nem ismernek el semmilyen felsőbb tekintélyt. Ezekre a démonikus tulajdonságokra már az anyjuk méhében, a test fejlődésének korai szakaszában szert tesznek, s ahogy növekednek, egyre inkább eluralkodnak rajtuk e kedvezőtlen tulajdonságok.