5. VERS
daivī sampad vimokṣāya
nibandhāyāsurī matā
mā śucaḥ sampadaṁ daivīm
abhijāto ’si pāṇḍava
daivī – transzcendentális; sampat – tulajdonságok; vimokṣāya – a felszabadulást szolgálják; nibandhāya – kötöttséghez vezetnek; āsurī – a démonikus tulajdonságok; matā – így tekintik; mā – ne; śucaḥ – aggódj; sampadam – tulajdonságokkal; daivīm – transzcendentális; abhijātaḥ – született; asi – vagy; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia.
A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, ó, Pāṇḍu fia, mert te isteni jellemmel születtél!
MAGYARÁZAT: Az Úr Kṛṣṇa megnyugtatja Arjunát, hogy nem démoni jellemmel született. Hogy részt vesz a csatában, az nem tekinthető démoninak, hiszen minden érvet és ellenérvet figyelembe véve döntött így. Jól átgondolta, vajon megölheti-e az olyan tiszteletre méltó személyiségeket, mint Bhīṣma és Droṇa, így hát nem a düh, a tekintélyvágy vagy a kegyetlenség befolyásolta tetteit. Mindez arra utal, hogy Arjuna egyáltalán nem volt démoni jellemű. Ha egy kṣatriya, egy harcos lenyilazza ellenségeit, az transzcendentális tett, míg ha meghátrál e kötelessége végrehajtása elől, az démonikus. Arjunának tehát nem volt oka a kesergésre. Aki betartja a különféle életrendekre vonatkozó szabályozó elveket, annak a helyzete transzcendentálisnak tekinthető.