21. VERS
yat tu pratyupakārārthaṁ
phalam uddiśya vā punaḥ
dīyate ca parikliṣṭaṁ
tad dānaṁ rājasaṁ smṛtam
yat – ami; tu – de; prati-upakāra-artham – a viszonzás reményében; phalam – eredményt; uddiśya – kívánva; vā – vagy; punaḥ – ismét; dīyate – adatik; ca – is; parikliṣṭam – kelletlenül; tat – az; dānam – adomány; rājasam – a szenvedély minőségében lévőnek; smṛtam – van tekintve.
Ám ha valaki a viszonzás reményében, gyümölcsöző eredményekre vágyva vagy kelletlenül ad, tette a szenvedély kötőerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Az emberek néha azzal a szándékkal adományoznak, hogy a mennyek birodalmába emelkedhessenek, ám ez gyakran rendkívül sok gondot okoz, s a vége csak sajnálkozás: „Miért is költöttem ennyi pénzt erre?” Előfordul, hogy valaki egy feljebbvaló kérésére adományoz, azért, mert lekötelezettje az illetőnek. E tettek kivétel nélkül a szenvedély kötőerejébe tartoznak.
Sok jótékony célú alapítvány van, amely olyan intézményeket támogat, melyeknek célja az érzékkielégítés. Az ilyen adományozást a védikus írások nem javasolják. Egyedül a jóság minőségében történő adományozást ajánlják.