25. VERS
anubandhaṁ kṣayaṁ hiṁsām
anapekṣya ca pauruṣam
mohād ārabhyate karma
yat tat tāmasam ucyate
anubandham – a jövőben megkötő; kṣayam – pusztulást; hiṁsām – és szenvedést másoknak; anapekṣya – a következményekre való tekintet nélkül; ca – is; pauruṣam – saját maga által jóváhagyott; mohāt – illúzió által; ārabhyate – elkezdett; karma – tett; yat – ami; tat – az; tāmasam – a tudatlanság kötőerejében lévő; ucyate – úgy mondják.
Úgy mondják, hogy az olyan tettet, amelyet illúzióban, az írások utasításait mellőzve, a belőle származó kötöttséget figyelmen kívül hagyva hajtanak végre, nem törődve azzal, hogy az mások számára ártalmas és szenvedést okoz, a tudatlanság kötőereje jellemzi.
MAGYARÁZAT: Az embernek felelnie kell a tetteiért vagy az állam, vagy a Legfelsőbb Úr ügynökei, a yamadūták előtt. A felelőtlen cselekvés mindent romba dönt, mert elpusztítja az írások szabályozó elveit. Gyakran az erőszakon alapszik, és szenvedést okoz a többi élőlénynek. Az ilyen felelőtlen tettet az ember a saját, személyes tapasztalatai alapján hajtja végre. Ezt illúziónak nevezik. Minden ilyen illuzórikus tett a tudatlanság kötőerejének terméke.