30. VERS
pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca
kāryākārye bhayābhaye
bandhaṁ mokṣaṁ ca yā vetti
buddhiḥ sā pārtha sāttvikī
pravṛttim – cselekvést; ca – és; nivṛttim – nem cselekvést; ca – és; kārya – az elvégzendő tettet; akārye – a tiltott tettet; bhaya – félelmet; abhaye – és félelemnélküliséget; bandham – köteléket; mokṣam – felszabadulást; ca – és; yā – amelyik; vetti – ismeri; buddhiḥ – értelem; sā – az; pārtha – ó, Pṛthā fia; sāttvikī – a jóság minőségében lévő.
Ó, Pṛthā fia, az az értelem, aminek segítségével az ember tudja, hogy mit kell tennie, és milyen cselekvéstől kell tartózkodnia, mitől kell félnie és mitől nem, mi az, ami leköti, és mi az, ami felszabadítja, a jóság kötőerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Az írások útmutatásai szerint végzett tetteket pravṛttinek, azaz végrehajtandó cselekedeteknek nevezik. Azokat a tetteket, amelyekre az írások nem utasítanak, nem szabad elvégezni. Aki nem ismeri az írások útmutatásait, azt a tettek okai és azok visszahatásai megkötik. Az a látásmód, amely az értelem segítségével képes a megkülönböztetésre, a jóság minőségében van.