77. VERS
tac ca saṁsmṛtya saṁsmṛtya
rūpam aty-adbhutaṁ hareḥ
vismayo me mahān rājan
hṛṣyāmi ca punaḥ punaḥ
tat – arra; ca – is; saṁsmṛtya – emlékezve; saṁsmṛtya – emlékezve; rūpam – a formára; ati – a nagyon; adbhutam – csodálatosra; hareḥ – az Úr Kṛṣṇának; vismayaḥ – a csodálat; me – enyém; mahān – nagy; rājan – ó, király; hṛṣyāmi – élvezem; ca – is; punaḥ punaḥ – újra meg újra.
Ó, király! Az Úr Kṛṣṇa csodálatos formájára emlékezve egyre nagyobb csodálat tölt el, s újra meg újra eláraszt a boldogság.
MAGYARÁZAT: E versből kiderül, hogy Sañjaya Vyāsa kegyéből szintén láthatta Kṛṣṇa kozmikus formáját, amit Kṛṣṇa Arjunának megmutatott. Tudjuk azonban, hogy Kṛṣṇa azelőtt sohasem nyilvánította ki ezt az alakját: egyedül Arjuna és vele egy időben még néhány nagy bhakta láthatta. Közöttük volt Vyāsa is, az Úr nagy bhaktája, akit Kṛṣṇa nagy hatalmú inkarnációjának tartanak. Ő mutatta meg a kozmikus formát tanítványának, Sañjayának, aki most visszaemlékezik Kṛṣṇának erre a csodálatos formájára, amely Arjuna előtt feltárult, s ezért újra meg újra öröm tölti el.