19. VERS
ya enaṁ vetti hantāraṁ
yaś cainaṁ manyate hatam
ubhau tau na vijānīto
nāyaṁ hanti na hanyate
yaḥ – aki; enam – ezt; vetti – tudja; hantāram – gyilkosnak; yaḥ – aki; ca – szintén; enam – ezt; manyate – gondolja; hatam – megöltnek; ubhau – mindkettő; tau – ők; na – nem; vijānītaḥ – tudással rendelkeznek; na – sohasem; ayam – ez; hanti – öl; na – sem; hanyate – megöletik.
Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg.
MAGYARÁZAT: Az embernek tudnia kell, hogy a testen belüli élőlény nem pusztul el még akkor sem, ha a megtestesült élőlényt fegyver sebzi halálra. A szellemi lélek olyan parányi, hogy semmilyen anyagi fegyver nem képes elpusztítani, ahogyan az a következő versekből kiderül. Egy másik ok, ami miatt az élőlényt nem lehet megölni, hogy alapvetően lelki természetű. Amit megölnek – vagy amit megölhetnek –, az csupán a test. Ez azonban ne bátorítson senkit a test elpusztítására. A védikus parancs kimondja: mā hiṁsyāt sarvā bhūtāni, soha ne alkalmazz erőszakot senki ellen. Annak megértése, hogy az élőlény elpusztíthatatlan, szintén nem biztathat az állatok lemészárlására. Valakinek a testét megölni a felsőbb hatalom jóváhagyása nélkül szörnyű és büntetendő tett, az állam és az Úr törvényei szerint egyaránt. Arjuna azonban nem a saját szeszélyei miatt, hanem a vallás elvéért öl.