29. VERS
āścarya-vat paśyati kaścid enam
āścarya-vad vadati tathaiva cānyaḥ
āścarya-vac cainam anyaḥ śṛṇoti
śrutvāpy enaṁ veda na caiva kaścit
āścarya-vat – csodálatosnak; paśyati – látja; kaścit – valaki; enam – ezt a lelket; āścarya-vat – csodálatosként; vadati – beszél róla; tathā – így; eva – bizony; ca – szintén; anyaḥ – a másik; āścarya-vat – hasonlóan csodálatosnak; ca – szintén; enam – ezt a lelket; anyaḥ – másik; śṛṇoti – hall róla; śrutvā – hallott róla; api – még; enam – ezt a lelket; veda – tudja; na – soha; ca – és; eva – bizony; kaścit – valaki.
A lelket egyesek csodálatosnak látják, mások olyannak írják le, megint mások azt hallják róla, hogy csodálatos, míg mások egyáltalán nem értik még azután sem, hogy hallottak róla.
MAGYARÁZAT: A Gītopaniṣad többnyire az upaniṣadok elveire épül, ezért nem meglepő, hogy hasonló verssel találkozunk a Kaṭha-upaniṣadban (1.2.7) is:
śravaṇayāpi bahubhir yo na labhyaḥ
śṛṇvanto ’pi bahavo yaṁ na vidyuḥ
āścaryo vaktā kuśalo ’sya labdhā
āścaryo ’sya jñātā kuśalānuśiṣṭaḥ
Az, hogy az atomnyi lélek jelen van egy hatalmas állat testében éppúgy, mint egy gigantikus banyanfáéban és a mikrobákéban, amelyekből egy köbcentiméternyi területen több millió található, kétségkívül nagyon csodálatos. A csekély tudással rendelkező emberek és azok, akik nem végeznek lemondásokat, nem érthetik meg az egyéni, atomnyi nagyságú lélekszikra csodáit, annak ellenére sem, hogy a tudás leghitelesebb szaktekintélye magyarázza el nekik, aki még Brahmāt, az univerzum első élőlényét is tanította. A megrögzött materialista felfogásnak köszönhetően napjainkban a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogyan képes e parányi részecske olyan hatalmassá, s emellett olyan kicsinnyé is válni. Így aztán az emberek csodálatosnak tekintik a lelket, ha megismerik természetét vagy hallanak róla. Az anyagi energia illúziójának hatása alatt olyannyira elmerülnek érzékeik kielégítésében, hogy szinte semmi idejük nem marad az önvaló megértésére, noha tény, hogy enélkül a létért folytatott küzdelem során minden próbálkozásuk kudarcba fullad. Valószínűleg még azt sem tudják, hogy az embernek gondolnia kell a lélekre is, és így véget kell vetnie az anyagi szenvedésnek.
Azok, akik hallani akarnak a lélekről, talán eljárnak előadásokra és kellemes emberekkel tartanak kapcsolatot, de tudatlanságuk következtében gyakran tévútra vetődnek, amikor elfogadják, hogy a Felsőlélek és az atomnyi lélek egy, s nagyságuk sem különböző. Nagyon ritka az olyan ember, aki tökéletesen megérti a Felsőlélek és az atomnyi lélek helyzetét, szerepét, egymáshoz fűződő viszonyát s a többi részletet. S még ritkább az olyan, aki valóban hasznosan alkalmazza a lélekről szóló tudást, s aki képes különböző szempontok szerint leírást adni a lélek természetéről. Ha valakinek mégis sikerül megismernie a lelket, élete sikeressé válik.
Az önvaló megismerésének legkönnyebb módja az, ha elfogadjuk a legfelsőbb hiteles forrás, az Úr Kṛṣṇa tanítását a Bhagavad-gītāban, anélkül hogy más elméletek megtévesztenének bennünket. Ezenkívül sok előző vagy jelen életbeli vezeklés és áldozat is szükséges ahhoz, hogy Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadjuk el. Ez a felismerés azonban csakis egy tiszta bhakta indokolatlan kegyéből lehetséges, sehogyan másképp.