30. VERS
dehī nityam avadhyo ’yaṁ
dehe sarvasya bhārata
tasmāt sarvāṇi bhūtāni
na tvaṁ śocitum arhasi
dehī – az anyagi test birtokosa; nityam – örökké; avadhyaḥ – elpusztíthatatlan; ayam – ez a lélek; dehe – a testben; sarvasya – mindenkié; bhārata – ó, Bharata leszármazottja; tasmāt – ezért; sarvāṇi – minden; bhūtāni – élőlényt (a megszületetteket); na – soha; tvam – neked; śocitum – siratni; arhasi – érdemes.
Ó, Bharata leszármazottja, egy élőlényért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozót sohasem lehet elpusztítani!
MAGYARÁZAT: Az Úr ezzel fejezi be a soha meg nem változó lélekről szóló tanítását. Miközben sokféleképpen jellemzi a halhatatlan lelket, az Úr Kṛṣṇa bebizonyítja, hogy a lélek halhatatlan, míg a test ideiglenes. Arjunának éppen ezért kṣatriya lévén nem szabad hátat fordítania kötelességének csupán azért, mert attól fél, hogy nagyatyja és tanára – Bhīṣma és Droṇa – elesnek a csatában. Śrī Kṛṣṇára mint hiteles forrásra támaszkodva az embernek el kell hinnie, hogy a lélek létezik, s különbözik az anyagi testtől. Nem szabad azt gondolnia, hogy nincs lélek, vagy hogy az életjelenségek a kémiai anyagok kölcsönhatása következtében, az anyag fejlődésének bizonyos szintjén nyilvánulnak meg. A lélek halhatatlan, ám ez senkit nem jogosít fel az erőszakra. Egyedül háború esetén lehet erőszakhoz folyamodni, amikor valóban szükség van rá, s ezt az Úr jóváhagyása alapján, s nem az emberi szeszélyre hallgatva kell megítélni.