4. VERS
arjuna uvāca
kathaṁ bhīṣmam ahaṁ saṅkhye
droṇaṁ ca madhusūdana
iṣubhiḥ pratiyotsyāmi
pūjārhāv ari-sūdana
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; katham – hogyan; bhīṣmam – Bhīṣmát; aham – én; saṅkhye – a harcban; droṇam – Droṇát; ca – és; madhu-sūdana – ó, Madhu végzete; iṣubhiḥ – nyilakkal; pratiyotsyāmi – fogom visszaverni; pūjā-arhau – akik imádatra méltóak; ari-sūdana – ó, ellenség elpusztítója.
Arjuna így szólt: Ó, ellenség elpusztítója, Madhu végzete, hogyan harcolhatnék nyilakkal olyan harcosok ellen, mint Bhīṣma és Droṇa, akik méltóak arra, hogy imádjam őket?
MAGYARÁZAT: A tiszteletreméltó feljebbvalók, mint Bhīṣma nagyatya és Droṇācārya, a tanító, mindig érdemesek az imádatra, s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni ellenük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek. Hogyan szállhatott volna szembe velük Arjuna? Vajon megtámadná-e valaha is Kṛṣṇa saját nagyatyját, Ugrasenát, vagy tanárát, Sāndīpani Munit? Ilyen és hasonló érveket hozott fel Arjuna Kṛṣṇának.