25. VERS
saktāḥ karmaṇy avidvāṁso
yathā kurvanti bhārata
kuryād vidvāṁs tathāsaktaś
cikīrṣur loka-saṅgraham
saktāḥ – ragaszkodva; karmaṇi – az előírt kötelességekhez; avidvāṁsaḥ – a tudatlanok; yathā – amennyire; kurvanti – cselekednek; bhārata – ó, Bharata leszármazottja; kuryāt – meg kell tenni; vidvān – a tanult; tathā – ily módon; asaktaḥ – ragaszkodás nélkül; cikīrṣuḥ – vezetni kívánva; loka-saṅgraham – az embereket.
Ahogy a tudatlanok az eredményre vágyva végrehajtják kötelességeiket, úgy a bölcs is cselekszik, hogy az embereket a helyes úton vezesse, ő azonban nem ragaszkodik tettei gyümölcséhez.
MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇa-tudatú és a nem Kṛṣṇa-tudatú embert eltérő vágyaik különböztetik meg egymástól. Aki Kṛṣṇa-tudatú, az nem tesz semmi olyat, ami nem segíti Kṛṣṇa-tudatának fejlődését. Lehet, hogy éppen úgy cselekszik, mint az anyagi tettekhez túlságosan ragaszkodó tudatlan ember, de míg az utóbbinak saját érzékei kielégítése a célja, ő Kṛṣṇa kedvéért tesz mindent. Szükség van tehát arra, hogy megmutassa az embereknek, miként cselekedjenek, s hogyan szolgálják tetteik eredményével a Kṛṣṇa-tudat érdekeit.