26. VERS
na buddhi-bhedaṁ janayed
ajñānāṁ karma-saṅginām
joṣayet sarva-karmāṇi
vidvān yuktaḥ samācaran
na – ne; buddhi-bhedam – értelemzavart; janayet – okozzon; ajñānām – az ostobának; karma-saṅginām – akik ragaszkodnak a gyümölcsöző tettekhez; joṣayet – kapcsoljon össze; sarva – minden; karmāṇi – tettet; vidvān – a tanult; yuktaḥ – elfoglalt; samācaran – gyakorolva.
A bölcs, hogy ne zavarja meg az előírt kötelességek gyümölcséhez ragaszkodó tudatlanok elméjét, ne tétlenségre buzdítsa őket, hanem az odaadó szellemben [a Kṛṣṇa-tudat fokozatos kifejlesztése érdekében] végzett cselekvésre.
MAGYARÁZAT: Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ. Ez valamennyi védikus szertartás végső célja. Minden szertartás, áldozat és minden más, amelyről a Védák írnak – beleértve az anyagi cselekedetekre vonatkozó utasításokat is – arra szolgál, hogy az emberek megértsék Kṛṣṇát, az élet végső célját. Ám a feltételekhez kötött lelkek az érzékkielégítésen kívül nem ismernek más célt, ezért csupán az érzékkielégítés érdekében tanulmányozzák a Védákat. A védikus szertartások által szabályozott gyümölcsöző tetteken és érzékkielégítésen keresztül azonban az ember fokozatosan felemelkedhet a Kṛṣṇa-tudatig. A Kṛṣṇa-tudatú, önmegvalósított léleknek tehát nem szabad megzavarnia mások tetteit vagy felfogását, hanem saját cselekedeteivel kell megmutatnia, hogyan lehet minden munka eredményét Kṛṣṇa szolgálatának szentelni. A tanult Kṛṣṇa-tudatú embernek úgy kell végeznie tetteit, hogy az érzékkielégítésre törekvő tudatlanok elsajátíthassák tőle a helyes cselekvés és viselkedés módját. Noha a tudatlant nem szabad tetteiben megzavarni, a Kṛṣṇa-tudatban kicsit fejlettebb embert már közvetlenül az Úr szolgálatával is meg lehet bízni, anélkül, hogy más védikus előírásokat kellene követnie. E szerencsés embernek nem kell elvégeznie a védikus szertartásokat, mert a közvetlen Kṛṣṇa-tudat révén elérheti mindazt az eredményt, amit előírt kötelességei teljesítésével érne el.