31. VERS
ye me matam idaṁ nityam
anutiṣṭhanti mānavāḥ
śraddhāvanto ’nasūyanto
mucyante te ’pi karmabhiḥ
ye – akik; me – az Én; matam – utasításaimat; idam – ezt; nityam – örök tevékenységként; anutiṣṭhanti – rendszeresen végrehajtják; mānavāḥ – emberek; śraddhā-vantaḥ – hittel és odaadással telve; anasūyantaḥ – irigység nélkül; mucyante – megszabadulnak; te – azok; api – még; karmabhiḥ – a gyümölcsöző cselekedet törvényének kötelékétől.
Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik, és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, felszabadulnak a gyümölcsöző tettek rabságából.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa utasításai jelentik az egész védikus bölcselet lényegét, ezért kivétel nélkül mindegyik örök igazság. Ahogyan a Védák örökkévalóak, a Kṛṣṇa-tudat igazsága szintén az. Az embernek megingathatatlanul hinnie kell ezekben az utasításokban, anélkül hogy az Úrra irigykedne. Sok olyan filozófus ír magyarázatot a Bhagavad-gītāhoz, aki nem hisz Kṛṣṇában. Ők sohasem szabadulnak fel a gyümölcsöző cselekedetek rabságából. Ám az Úr örök utasításaiban rendületlenül hívő közönséges ember kiszabadul a karma törvényének bilincseiből még akkor is, ha végrehajtani nem is tudja e parancsokat. Előfordulhat, hogy a Kṛṣṇa-tudat folyamatát éppen csak elkezdő ember nem hajtja végre teljes egészében az Úr utasításait, de ha nem kritizálja a folyamatot, hanem őszintén, vereséggel és reménytelenséggel nem törődve törekszik tovább, minden bizonnyal felemelkedik a tiszta Kṛṣṇa-tudat síkjára.