40. VERS
ajñaś cāśraddadhānaś ca
saṁśayātmā vinaśyati
nāyaṁ loko ’sti na paro
na sukhaṁ saṁśayātmanaḥ
ajñaḥ – az ostoba, aki nem ismeri a kinyilatkoztatott írásokat; ca – és; aśraddadhānaḥ – a kinyilatkoztatott szentírásokba vetett hitet nélkülöző; ca – és; saṁśaya – kételkedő; ātmā – személy; vinaśyati – visszaesik; na – sohasem; ayam – ebben; lokaḥ – a világban; asti – van; na – sem; paraḥ – a következő életben; na – nem; sukham – boldogság; saṁśaya – a kételkedő; ātmanaḥ – embernek.
Ám a kinyilatkoztatott írásokban kételkedő, tudatlan és hitetlen emberek nem érik el az Isten-tudatot, hanem visszaesnek. A kételkedő lelkek nem boldogok sem ebben, sem a következő világban.
MAGYARÁZAT: A számos mértékadó és hiteles kinyilatkoztatott szentírás közül a Bhagavad-gītā a legjobb. A csaknem állatként élő emberek nem hisznek a kinyilatkoztatott szentírásokban, sőt nem is ismerik őket, s ha ismerik is – sőt még idéznek is belőlük –, valójában nem hiszik el egyetlen szavát sem. Vannak olyanok is, akik hisznek ugyan az olyan szentírásokban, mint a Bhagavad-gītā, ám nem hisznek az Istenség Személyiségében, Śrī Kṛṣṇában, s nem imádják Őt. Az ilyen emberek nem tudnak Kṛṣṇa-tudatban maradni, s így visszaesnek. Az említettek közül a hitetlenek és az állandóan kételkedők egyáltalán nem fejlődnek. Akik nem hisznek Istenben és az Ő kinyilatkoztatott szavaiban, azokra semmi jó nem vár sem ebben a világban, sem a következőben, és a boldogságot sem találják meg soha. Ezért hát hittel meg kell szívlelnünk a kinyilatkoztatott írások elveit, hogy felemelkedhessünk a tudás síkjára, mert csakis e tudás segítségével érhetjük el a lelki tudás transzcendentális szintjét. A kételkedőknek tehát nincs keresnivalójuk a lelki felszabadulás ösvényén. A siker érdekében az embernek a tanítványi lánc nagy ācāryáinak nyomdokait kell követnie.