13. VERS
sarva-karmāṇi manasā
sannyasyāste sukhaṁ vaśī
nava-dvāre pure dehī
naiva kurvan na kārayan
sarva – minden; karmāṇi – tettekről; manasā – az elme által; sannyasya – lemondva; āste – marad; sukham – boldogságban; vaśī – aki önfegyelmezett; nava-dvāre – a kilenckapus; pure – a városban; dehī – a megtestesült lélek; na – sohasem; eva – bizony; kurvan – bármit téve; na – nem; kārayan – okozva tettet.
Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi jellemét, és elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan él a kilenckapus városban [az anyagi testben]. Nem cselekszik ő, s nem is oka semmilyen tettnek.
MAGYARÁZAT: A megtestesült lélek a kilenckapus városban él. A testnek, azaz a test képletes városának a cselekedeteit a természet sajátos kötőerői automatikusan irányítják. A lélek, noha aláveti magát a test nyújtotta feltételeknek, ha úgy akarja, felül is emelkedhet azokon. Szenvedése kizárólag annak köszönhető, hogy megfeledkezett felsőbbrendű természetéről, s ezért az anyagi testtel azonosítja magát. A Kṛṣṇa-tudat segítségével visszatérhet eredeti helyzetébe, s megszabadulhat az anyagi testtől. Aki a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához kezd, az azonnal és teljesen megválik a testi cselekedetektől. Az ilyen fegyelmezett, megváltozott felfogású ember boldogan él a kilenckapus városban. A Śvetāśvatara-upaniṣad (3.18) is említést tesz a kilenc kapuról:
nava-dvāre pure dehī
haṁso lelāyate bahiḥ
vaśī sarvasya lokasya
sthāvarasya carasya ca
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége – aki ott van az élőlény testében – irányítja a világegyetem valamennyi élőlényét. A testnek kilenc kapuja van [a két szem, a két orrlyuk, a két fül, a száj, a végbél és a nemi szerv]. Feltételekhez kötött állapotában az élőlény a testtel azonosítja magát, ám még ebben a testben olyan szabaddá válhat, mint az Úr, ha a benne élő Úrral azonosul.”
Láthatjuk tehát, hogy a Kṛṣṇa-tudatú ember az anyagi test külső és belső tetteitől egyaránt mentes.