15. VERS
yuñjann evaṁ sadātmānaṁ
yogī niyata-mānasaḥ
śāntiṁ nirvāṇa-paramāṁ
mat-saṁsthām adhigacchati
yuñjan – így gyakorolva; evam – az előzőekben említettek szerint; sadā – állandóan; ātmānam – testet, elmét és lelket; yogī – a misztikus transzcendentalista; niyata-mānasaḥ – szabályozott elmével; śāntim – békét; nirvāṇa-paramām – az anyagi lét megszűnését; mat-saṁsthām – a lelki világot (Isten birodalmát); adhigacchati – eléri.
A test, az elme és a tettek állandó irányítását gyakorló misztikus transzcendentalista szabályozott elméjével, az anyagi létezést megszüntetve eljut Isten birodalmába [Kṛṣṇa hajlékára].
MAGYARÁZAT: Ez a vers érthetően elmagyarázza a yoga gyakorlásának végső célját. A yoga nem arra való, hogy általa az ember anyagi kényelemhez jusson, hanem hogy elősegítse az anyagi lét teljes megszüntetését. A Bhagavad-gītā szerint aki a yogától azt várja, hogy javuljon az egészsége, vagy hogy valamiféle anyagi képességre tegyen szert, az nem yogī. Az anyagi lét megszüntetése sem a „semmibe” olvadást jelenti – az csak képzelgés. Az Úr teremtésén belül nincs üresség. Az anyagi lét felszámolása azt teszi lehetővé az ember számára, hogy eljusson a lelki világba, az Úr hajlékára. A Bhagavad-gītā részletes leírást közöl az Úr hajlékáról, s elmondja, hogy ott nincs szükség sem napra, sem holdra, sem elektromosságra. A lelki világban minden bolygó önragyogó, az anyagi világ napjához hasonlóan. Valójában minden Isten birodalma, de a lelki világot és azok bolygóit paraṁ dhāmának, felsőbb hajléknak nevezik.
Maga az Úr Kṛṣṇa világosan kijelenti itt (mat-cittaḥ, mat-paraḥ, mat-saṁsthām), hogy csak a tökéletes yogī, aki Őt teljesen megérti, képes igazi békét elérni, s eljutni végül az Ő legfelsőbb hajlékára, Kṛṣṇalokára, amit Goloka-Vṛndāvanának is neveznek. A Brahma-saṁhitā (5.37) egyértelműen kijelenti: goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ – noha az Úr mindig Goloka nevű lakhelyén tartózkodik, legfelsőbb lelki energiái révén Ő a mindent átható Brahman és a helyhez kötött Paramātmā is. A lelki világba (Vaikuṇṭhára) vagy az Úr örök hajlékára (Goloka Vṛṇdāvanába) senki sem juthat el, ha nem rendelkezik megfelelő tudással Kṛṣṇáról és az Ő teljes Viṣṇu-kiterjedéséről. A Kṛṣṇa-tudatban tevékenykedő ember tökéletes yogī, mert elméje mindig Kṛṣṇa tetteiben merül el (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ). A Védákból (Śvetāśvatara-upaniṣad 3.8) szintén megtudhatjuk: tam eva viditvāti mṛtyum eti. „Az ember csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa megismerésével győzheti le az ismétlődő születés és halál körforgását.” Más szóval tehát a yoga-folyamat tökéletessége az, ha az ember megszabadul az anyagi léttől, s nem az, hogy holmi mágikus bűvészkedéssel vagy akrobatamutatványokkal becsapja az ártatlanokat.