19. VERS
yathā dīpo nivāta-stho
neṅgate sopamā smṛtā
yogino yata-cittasya
yuñjato yogam ātmanaḥ
yathā – mint; dīpaḥ – egy mécses; nivāta-sthaḥ – szélcsendes helyen; na – nem; iṅgate – lobog; sā – ez; upamā – a hasonlat; smṛtā – van tekintve; yoginaḥ – a yogī esetében; yata-cittasya – kinek elméje fegyelmezett; yuñjataḥ – állandóan végzi; yogam – a meditációt; ātmanaḥ – a transzcendensen.
Ahogy a szélcsendes helyen nem lobog a mécses lángja, úgy az elméjét szabályozó transzcendentalista is mindig rendületlen marad, miközben a transzcendentális önvalón meditál.
MAGYARÁZAT: A valóban Kṛṣṇa-tudatú embert, aki mindig a transzcendensbe merül, s állandóan, rendíthetetlenül meditál imádandó Urán, éppúgy nem zavarja meg semmi, mint ahogyan szélcsendes helyen a mécses lángja sem rezdül.