No edit permissions for Magyar
27. VERS
tān samīkṣya sa kaunteyaḥ
sarvān bandhūn avasthitān
kṛpayā parayāviṣṭo
viṣīdann idam abravīt
tān – mindannyiukat; samīkṣya – miután megtekintette; saḥ – ő; kaunteyaḥ – Kuntī fia; sarvān – mindenféle; bandhūn – rokonokat; avasthitān – ott tartózkodó; kṛpayā – együttérzésből; parayā – magas rangú; āviṣṭaḥ – lesújtva; viṣīdan – keseregve; idam – így; abravīt – szólt.
Amikor Kuntī fia, Arjuna meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt: