14. VERS
sarvam etad ṛtaṁ manye
yan māṁ vadasi keśava
na hi te bhagavan vyaktiṁ
vidur devā na dānavāḥ
sarvam – mindet; etat – ezt; ṛtam – igazságot; manye – elfogadom; yat – amiket; mām – nekem; vadasi – mondasz; keśava – ó, Kṛṣṇa; na – sohasem; hi – bizony; te – a Te; bhagavan – ó, Istenség Személyisége; vyaktim – kinyilatkoztatásodat; viduḥ – ismerhetik; devāḥ – a félistenek; na – sem; dānavāḥ – a démonok.
Ó, Kṛṣṇa, teljes igazságként fogadom el mindazt, amit elmondtál! Sem a félistenek, sem a démonok nem érthetik meg személyiségedet, ó, Uram!
MAGYARÁZAT: Arjuna itt megerősíti, hogy a hitetlen és démonikus természetű emberek nem érthetik meg Kṛṣṇát. Őt még a félistenek sem ismerik; mit mondhatnánk akkor napjaink állítólagos tudósairól? Arjuna a Legfelsőbb Úr kegyéből megértette, hogy a Legfelsőbb Igazság Kṛṣṇa, és Ő az egyetlen, aki tökéletes. Kövessük hát Arjuna nyomdokait, aki a Bhagavad-gītā szakértőjévé vált! A negyedik fejezet leírása szerint a Bhagavad-gītā tanításának tanítványi láncolata, a paramparā rendszer megszakadt, ezért Kṛṣṇa új tanítványi láncot indított el Arjunával, s azért épp vele, mert Arjunát meghitt barátjának és kiváló bhaktájának tekintette. Ezért ahogy azt a Gītopaniṣad bevezetésében elmondtuk, a Bhagavad-gītāt a paramparā rendszerén keresztül kell megérteni. Amikor a paramparā láncolat megszakadt, Arjunára esett a választás, hogy állítsa azt helyre. Követnünk kell Arjuna példáját, aki elfogadott mindent, amit Kṛṣṇa mondott, s ily módon mi is képesek leszünk majd megérteni a Bhagavad-gītā lényegét. Csak ezután érthetjük meg, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége.