5. VERS
śrī-bhagavān uvāca
paśya me pārtha rūpāṇi
śataśo ’tha sahasraśaḥ
nānā-vidhāni divyāni
nānā-varṇākṛtīni ca
śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; paśya – lásd; me – az Én; pārtha – ó, Pṛthā fia; rūpāṇi – formáimat; śataśaḥ – sok száz; atha – is; sahasraśaḥ – sok ezer; nānā-vidhāni – változatos; divyāni – isteni; nānā – változatos; varṇa – színű; ākṛtīni – formájú; ca – és.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám, ó, Pṛthā fia, lásd hát fenségem, a sok százezernyi változó, isteni és sokszínű formát!
MAGYARÁZAT: Arjuna Kṛṣṇa kozmikus formáját kívánta látni, ami transzcendentális forma ugyan, mégis csupán a kozmikus világban nyilvánul meg, s ezért alárendeltje az anyagi természetben uralkodó múló időnek. Az anyagi természethez hasonlóan Kṛṣṇa kozmikus formája szintén hol megnyilvánul, hol megnyilvánulatlan állapotban van. Nincsen állandó léte a lelki világban, ellentétben Kṛṣṇa többi formájával. A bhakták nem nagyon törekszenek arra, hogy a kozmikus formát megpillantsák, de mivel Arjuna így akarja látni Őt, Kṛṣṇa felfedi előtte ezt a formáját. Ezt egyetlen közönséges ember sem pillanthatja meg. Csak akkor lehet látni, ha Kṛṣṇa megadja hozzá a kellő képességet.