15. VERS
sarvendriya-guṇābhāsaṁ
sarvendriya-vivarjitam
asaktaṁ sarva-bhṛc caiva
nirguṇaṁ guṇa-bhoktṛ ca
sarva – minden; indriya – érzéknek; guṇa – és tulajdonságnak; ābhāsam – az eredeti forrása; sarva – minden; indriya – érzék; vivarjitam – nélküli; asaktam – ragaszkodás nélküli; sarva-bhṛt – mindenki fenntartója; ca – is; eva – bizony; nirguṇam – anyagi tulajdonságok nélkül; guṇa-bhoktṛ – a guṇák mestere; ca – is.
A Felsőlélek az eredeti forrása minden érzéknek, ám Ő mégis érzékek nélküli. Ő nem kötődik semmihez, noha Ő minden lény fenntartója. A természet kötőerői fölött áll, s az anyagi természet valamennyi kötőerejének mestere.
MAGYARÁZAT: A Legfelsőbb Úr a forrása az élőlények minden érzékének, ám velük ellentétben Neki nincsenek anyagi érzékei. Valójában az egyéni lélek érzékei szintén lelkiek, a feltételekhez kötött lét során azonban az anyagi elemek fedik be őket, így működésük az anyagon keresztül nyilvánul meg. A Legfelsőbb Úr érzékei ezzel szemben nincsenek befedve, hanem transzcendentálisak, ezért nirguṇának nevezik őket. Guṇa anyagi kötőerőt jelent, ám az Ő érzékeit nem fedi be az anyag. Meg kell értenünk, hogy az Ő érzékei nem olyanok, mint a mieink. Ő minden érzéktevékenységünk forrása, de az Ő érzékei transzcendentálisak, s mentesek minden szennyeződéstől. Ezt a Śvetāśvatara-upaniṣad (3.19) az apāṇi-pādo javano grahītā versében nagyon szépen megmagyarázza. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincs olyan keze, melyet az anyag beszennyez, de olyan van, amellyel elfogadja a Számára felajánlott áldozatot. Ez a különbség a feltételekhez kötött lélek és a Felsőlélek között. A Felsőléleknek nincs anyagi szeme, mégis van szeme, máskülönben hogyan látna? Mindent lát – múltat, jelent és jövőt egyaránt. Az élőlények szívében él, és ismeri nemcsak a jelenlegi, de a múltban elkövetett tetteinket is, valamint azt is, ami a jövőben vár ránk. A Bhagavad-gītā ezt is megerősíti: Ő mindenről tud, ám Őt senki sem ismeri. Úgy mondják, a Legfelsőbb Úrnak nincsen lába, mint nekünk, mégis képes járni az űrben, mert lelki lába van. Más szóval az Úr nem személytelen – van szeme, lába, keze stb., s mivel mi a Legfelsőbb Úr szerves részei vagyunk, mi is rendelkezünk ezekkel a testrészekkel. Az Ő kezét, lábát, szemét és érzékeit azonban nem fertőzi be az anyagi természet.
A Bhagavad-gītā azt is megerősíti, hogy az Úr belső energiája által jelenik meg az anyagi univerzumban. Ő az anyagi energia ura, ezért az nem fertőzheti meg. A védikus írások kijelentik, hogy Kṛṣṇa teste teljes egészében lelki. Formája örök, melyet sac-cid-ānanda-vigrahának neveznek, s minden fenséggel azok teljességében rendelkezik. Ő minden gazdagság birtokosa, minden energia forrása, a legokosabb, aki teljes tudással rendelkezik. Ez csupán néhány jellemzője az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ő gondoskodik valamennyi élőlényről, és tanúja minden tettnek. A védikus irodalomból megtudhatjuk, hogy a Legfelsőbb Úr mindig transzcendentális. Nem látjuk ugyan, mégis van feje, arca, keze, lába, s ha majd a transzcendentális síkra emelkedünk, láthatjuk formáját. Jelenleg azonban nem vagyunk erre képesek, mert érzékeinket anyagi szennyeződés borítja. Az imperszonalisták, akik az anyag hatása alatt állnak, nem érthetik meg az Istenség Személyiségét.