12. VERS
lobhaḥ pravṛttir ārambhaḥ
karmaṇām aśamaḥ spṛhā
rajasy etāni jāyante
vivṛddhe bharatarṣabha
lobhaḥ – mohóság; pravṛttiḥ – ténykedés; ārambhaḥ – törekvés; karmaṇām – a tettekben; aśamaḥ – fékezhetetlen; spṛhā – vágy; rajasi – a szenvedély kötőereje; etāni – mindezek; jāyante – kifejlődnek; vivṛddhe – amikor túlsúlyban van; bharata-ṛṣabha – ó, Bharata leszármazottainak vezére.
Ó, Bhāraták vezére, ha a szenvedély minősége van növekvőben, akkor erős ragaszkodás, gyümölcsöző cselekedetek, fáradhatatlan törekvés, valamint fékezhetetlen vágy és sóvárgás alakul ki.
MAGYARÁZAT: A szenvedély kötőerejében lévő ember sohasem elégedett azzal a helyzettel, amit elért, hanem mindig többre vágyik. Ha házat akar építeni, megtesz minden tőle telhetőt, hogy az olyan legyen, mint egy palota, mintha örökké abban lakhatna. Ezenkívül heves sóvárgás ébred benne az érzékkielégítés után, s ez a vágya sohasem csillapodik. Mindig a házában szeretne maradni a családjával, hogy vég nélkül folytathassa érzékei kielégítését. E jelekről ismerhetjük fel a szenvedély kötőerejét.