11. VERS
sarva-dvāreṣu dehe ’smin
prakāśa upajāyate
jñānaṁ yadā tadā vidyād
vivṛddhaṁ sattvam ity uta
sarva-dvāreṣu – minden kapuban; dehe asmin – ebben a testben; prakāśaḥ – a ragyogás minősége; upajāyate – fejlődik; jñānam – a tudás; yadā – amikor; tadā – akkor; vidyāt – tudd; vivṛddham – megnövekedett; sattvam – a jóság minősége; iti uta – így mondják.
A jóság kötőerejének megnyilvánulásait akkor tapasztalhatjuk, amikor a test minden kapuját tudás ragyogja be.
MAGYARÁZAT: A testnek kilenc kapuja van: két szem, két fül, két orrlyuk, a száj, a nemi szerv és a végbél. Amikor valamennyi kaput a jóság jelei ragyogják be, akkor tudhatjuk, hogy az emberben kifejlődött a jóság minősége. Ebben az állapotban a maguk valójában látja a dolgokat, helyesen hall, valamint ízlelni is a valóságnak megfelelően tud. Így aztán kívül és belül egyaránt megtisztul. Teste minden kapuján a boldogság jelei mutatkoznak meg – ez jellemzi a jóság kötőerejét.