4. VERS
niścayaṁ śṛṇu me tatra
tyāge bharata-sattama
tyāgo hi puruṣa-vyāghra
tri-vidhaḥ samprakīrtitaḥ
niścayam – bizonyosságot; śṛṇu – halld; me – Tőlem; tatra – ott; tyāge – a lemondással kapcsolatban; bharata-sat-tama – ó, legkiválóbb Bhārata; tyāgaḥ – lemondás; hi – bizony; puruṣa-vyāghra – ó, tigris az emberek között; tri-vidhaḥ – háromfélének; samprakīrtitaḥ – említik.
Ó, legkiválóbb Bhārata, halld most az Én véleményem a lemondásról! Ó, tigris az emberek között, az írások háromféle lemondásról tesznek említést.
MAGYARÁZAT: Habár a lemondásról alkotott vélemények megoszlanak, Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége elmondja az Ő véleményét, amit döntőnek kell tekintenünk. A Védákat végső soron azok a törvények alkotják, amiket az Úr hozott. Most az Úr személyesen van jelen, így az Ő szavát kell véglegesnek tekintenünk. Kijelenti, hogy a lemondást aszerint kell megítélnünk, hogy az anyagi természet mely kötőerejében végzik.