61. VERS
īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ
hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati
bhrāmayan sarva-bhūtāni
yantrārūḍhāni māyayā
īśvaraḥ – a Legfelsőbb Úr; sarva-bhūtānām – minden élőlénynek; hṛt-deśe – a szívében; arjuna – ó, Arjuna; tiṣṭhati – lakozik; bhrāmayan – vándorlásra késztetve; sarva-bhūtāni – minden élőlényt; yantra – járműre; ārūḍhani – felszállókat; māyayā – az anyagi energia varázsa alatt.
Ó, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.
MAGYARÁZAT: Arjuna nem volt mindentudó, így döntését, hogy harcoljon-e vagy sem, korlátokhoz kötött szemlélete befolyásolta. Az Úr Kṛṣṇa arra tanít, hogy nemcsak az egyén létezik, hanem Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége is, aki helyhez kötött Felsőlélekként jelen van minden lény szívében. A testcserét követően az élőlény elfelejti korábbi tetteit, de a múltat, jelent és jövőt ismerő Felsőlélek tanúja minden cselekedetének. Így tehát a Felsőlélek irányítja az élőlények minden tettét. Az élőlény azt kapja, amit megérdemel, és egy olyan testbe kerül, melyet az anyagi energia hoz létre a Felsőlélek útmutatása alapján. Amint ez megtörténik, azonnal a test által meghatározott feltételek szerint kénytelen cselekedni. Egy robogó versenyautó vezetője gyorsabban halad annál, aki egy lassú járművön ül, noha a vezető mindkét esetben egy élőlény. Hasonlóan, a Legfelsőbb Lélek utasítására az anyagi természet szabja meg az élőlény sajátságos testét, hogy az múltbeli vágyai szerint cselekedhessen. Az élőlény nem független. Sohasem szabad azt hinnünk, hogy függetlenek vagyunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Az egyén mindig az Úr irányítása alatt áll, s ezért kötelessége meghódolni. Erre utasít a következő vers.