14. VERS
mātrā-sparśās tu kaunteya
śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ
āgamāpāyino ’nityās
tāṁs titikṣasva bhārata
mātrā-sparśāḥ – érzékfelfogás; tu – csak; kaunteya – ó, Kuntī fia; śīta – tél; uṣṇa – nyár; sukha – boldogság; duḥkha – és fájdalom; dāḥ – adó; āgama – megjelenés; apāyinaḥ – eltűnés; anityāḥ – nem állandó; tān – mindegyiket; titikṣasva – próbáld meg eltűrni; bhārata – ó, Bharata-dinasztia leszármazottja.
Ó, Kuntī fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Ó, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
MAGYARÁZAT: Ha szeretnénk jól végezni a kötelességünket, meg kell tanulnunk eltűrni a boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenését és eltűnését. A védikus előírások szerint az embernek még māgha (január-február) hónapban is kora reggel meg kell fürödnie. Ilyen tájban nagyon hideg van, de a vallásos elveket követő ember ennek ellenére nem vonakodik a fürdőtől. Éppen így egyetlen nő sem tétovázik, hogy főzzön-e a konyhában májusban és júniusban, a nyár legforróbb időszakában. Az embernek az időjárás okozta minden kellemetlenség ellenére is végre kell hajtania feladatát. A kṣatriyák vallásos elve a harc, s előírt kötelességüktől még akkor sem szabad eltérniük, ha úgy adódik, hogy barátjukkal vagy rokonukkal kell megküzdeniük. Az embernek követnie kell a vallásos elvek által előírt szabályokat, hogy felemelkedjen a tudás szintjére, mert egyedül a tudás és az odaadás segítségével szabadulhat meg a māyā (az illúzió) karmaiból.
A két név, ahogyan Kṛṣṇa szólítja Arjunát, szintén jelentőségteljes. Amikor Kaunteyának nevezi, anyai ági nemes vérrokonságára utal, a Bhārata elnevezés pedig az apai ág szerinti előkelő származására. Mindkét ágtól nagy örökséget mondhat tehát a magáénak. E nemes származás arra kötelezte, hogy megfelelően hajtsa végre feladatát, éppen ezért nem kerülhette el a harcot.