25. VERS
śanaiḥ śanair uparamed
buddhyā dhṛti-gṛhītayā
ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā
na kiñcid api cintayet
śanaiḥ – fokozatosan; śanaiḥ – lépésről lépésre; uparamet – vissza kell tartania; buddhyā – az értelem által; dhṛti-gṛhītayā – meggyőződéssel; ātma-saṁstham – a transzcendensben megállapodottá; manaḥ – az elmét; kṛtvā – téve; na – ne; kiñcit – bármi másra; api – se; cintayet – gondoljon.
Az ember teljes meggyőződéssel, értelme segítségével fokozatosan, lépésről lépésre szilárduljon meg a transzban, s így elméjét rögzítse egyedül az önvalóra. Semmi másra ne gondoljon.
MAGYARÁZAT: Helyes meggyőződése és értelme segítségével az embernek fokozatosan el kell érnie a pratyāhārának nevezett szintet, ahol minden érzéktevékenység megszűnik. Az elmének, melyet az ember a meggyőződés, a meditáció és az érzéktevékenységek beszüntetése segítségével megzabolázott, meg kell állapodnia a transzban, azaz a samādhiban. Ezen a szinten nem kell már többé tartania attól, hogy újra visszatér az anyagi életfelfogás kötelékeibe. Más szóval tehát annak ellenére, hogy az ember mindaddig, míg anyagi teste van, kapcsolatban áll az anyaggal, nem szabad érzékkielégítésre gondolnia. A Legfelsőbb Én örömén kívül semmilyen boldogságra ne gondoljon. A Kṛṣṇa-tudat közvetlen gyakorlásával bárki könnyen eljuthat erre a szintre.