26. VERS
yato yato niścalati
manaś cañcalam asthiram
tatas tato niyamyaitad
ātmany eva vaśaṁ nayet
yataḥ yataḥ – bárhol; niścalati – nagyon izgatott lesz; manaḥ – az elme; cañcalam – csapongó; asthiram – ingatag; tataḥ tataḥ – onnan; niyamya – szabályozva; etat – ezt; ātmani – az önvalóban; eva – bizony; vaśam – irányítás; nayet – alá kell hozni.
Bárhová is vándoroljon csapongó és ingatag természete miatt az elme, az embernek határozottan vissza kell térítenie az önvaló felügyelete alá.
MAGYARÁZAT: Az elmére az jellemző, hogy csapongó és ingatag. Az önmegvalósított yogīnak azonban uralkodnia kell rajta, s nem szabad, hogy az irányítsa őt. Aki elméjét (s így egyben az érzékeit is) szabályozza, azt gosvāmīnak vagy svāmīnak hívják, akit azonban az elméje irányít, azt go-dāsának, az érzékek szolgájának nevezik. A gosvāmī ismeri az érzéki boldogság korlátozottságát. A transzcendentális érzéki boldogságban az érzékek Hṛṣīkeśa, az érzékek legfelsőbb tulajdonosa (Kṛṣṇa) szolgálatát végzik. Megtisztult érzékekkel szolgálni Kṛṣṇát – ez a Kṛṣṇa-tudat. Így lehet teljes mértékben uralmunk alá hajtani az érzékeket, s ezen fölül ez a yoga gyakorlásának legmagasabb rendű tökéletessége is.