No edit permissions for Magyar

27. VERS

praśānta-manasaṁ hy enaṁ
yoginaṁ sukham uttamam
upaiti śānta-rajasaṁ
brahma-bhūtam akalmaṣam

praśānta – békés, mert Kṛṣṇa lótuszlábára szögezi elméjét; manasam – elméjűt; hi – bizonyosan; enam – ezt; yoginamyogīt; sukham – a boldogság uttamam – legfelsőbb; upaiti – eléri; śānta-rajasam – azt, akinek szenvedélye lecsendesült; brahma-bhūtam – azt, aki az Abszolúttal azonosulva felszabadult; akalmaṣam – azt, aki megszabadult minden múltbeli bűnös visszahatástól.

Az a yogī, akinek elméje Rajtam nyugszik, minden kétséget kizárva eléri a transzcendentális boldogság legmagasabb rendű tökéletességét. A szenvedély kötőereje fölött áll, valamint megvalósítja, hogy természetét tekintve azonos a Legfelsőbbel, így a múltban elkövetett tetteinek minden visszahatásától megszabadul.

MAGYARÁZAT: A brahma-bhūta az a szint, amelyen az ember már minden anyagi szennyeződéstől megszabadult, és az Úr transzcendentális szolgálatában él. Mad-bhaktiṁ labhate parām (Bhagavad-gītā 18.54). Az ember nem maradhat a Brahman, vagyis az Abszolút minőségében, ha elméjét nem rögzíti Kṛṣṇa lótuszlábára. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ. Ha mindig az Úr transzcendentális szerető szolgálatában él, vagyis ha megállapodik a Kṛṣṇa-tudatban, az azt jelenti, hogy valóban megszabadult a szenvedély kötőerejétől és minden anyagi szennyeződéstől.

« Previous Next »