36. VERS
asaṁyatātmanā yogo
duṣprāpa iti me matiḥ
vaśyātmanā tu yatatā
śakyo ’vāptum upāyataḥ
asaṁyata – a zabolátlan; ātmanā – elme által; yogaḥ – az önmegvalósítás; duṣprāpaḥ – nehezen elérhető; iti – így; me – Enyém; matiḥ – vélemény; vaśya – a szabályozott; ātmanā – elme által; tu – de; yatatā – miközben törekszik; śakyaḥ – célravezető; avāptum – elérni; upāyataḥ – a megfelelő eszközökkel.
Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, akinek elméje zabolátlan. Ám a szabályozott elméjű, helyes módszerrel törekvő ember számára biztos a siker. Ez az Én véleményem.
MAGYARÁZAT: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti, hogy aki nem fogadja el a megfelelő kezelést, amely eltávolítja az elmét az anyagi foglalatosságoktól, az aligha érhet el sikert az önmegvalósításban. Aki a yogát akarja gyakorolni, miközben az elméjét az anyagi élvezet köti le, az éppen olyan, mintha valaki tüzet akarna gyújtani, miközben vizet önt rá. A yoga gyakorlása az elme megzabolázása nélkül csak merő időpocsékolás. Az efféle yoga-színjáték anyagi szempontból nézve csábító lehet, ám a lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna. Az elmét tehát Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatával elfoglalva mindig az uralmunk alatt kell tartanunk. Amíg valaki nem Kṛṣṇa-tudatban tevékenykedik, nem képes az elméjét szilárdan irányítani. A Kṛṣṇa-tudatú ember könnyen, minden külön erőfeszítés nélkül eléri a yoga célját, ellenben a yoga-gyakorlatokat végző nem lehet sikeres addig, amíg Kṛṣṇa-tudatúvá nem válik.