16. VERS
catur-vidhā bhajante māṁ
janāḥ su-kṛtino ’rjuna
ārto jijñāsur arthārthī
jñānī ca bharatarṣabha
catuḥ-vidhāḥ – négyféle; bhajante – szolgálatot végeznek; mām – Nekem; janāḥ – emberek; su-kṛtinaḥ – jámborok; arjuna – ó, Arjuna; ārtaḥ – a szenvedő; jijñāsuḥ – a kíváncsi; artha-arthī – aki anyagi nyereségre vágyik; jñānī – aki a valóságnak megfelelően ismeri a dolgokat; ca – és; bharata-ṛṣabha – ó, Bharata sarjainak legkiválóbbja.
Ó, Bhāraták legjobbja! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó szolgálatomhoz: a szenvedő, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.
MAGYARÁZAT: A hitetlenekkel ellentétben ezek az emberek követik az írások szabályozó elveit, s emiatt, valamint mert engedelmeskednek az erkölcsi és társadalmi törvényeknek, s többé-kevésbé odaadással fordulnak a Legfelsőbb Úr felé, nevük sukṛtinaḥ. Négy csoportjuk van: akik boldogtalanok, akik szűkében vannak a pénznek, akik kíváncsiak, és akik az Abszolút Igazságról szóló tudás után kutatnak. Ezek az emberek tehát különféle körülmények hatására fordulnak a Legfelsőbb Úrhoz, hogy odaadó szolgálatát végezzék. Nem tiszta bhakták, mert az odaadó szolgálatért cserébe vágyaik teljesülését akarják. A tiszta odaadó szolgálat mentes a törekvéstől és az anyagi haszonvágytól. A Bhakti-rasāmṛta-sindhu (1.1.11) az alábbi módon határozza meg a tiszta odaadást:
anyābhilāṣitā-śūnyaṁ
jñāna-karmādy-anāvṛtam
ānukūlyena kṛṣṇānu-
śīlanaṁ bhaktir uttamā
„Az embernek jó szándékkal, a gyümölcsöző cselekedetekben és a filozófiai spekulációban megnyilvánuló anyagi nyereségvágy nélkül kell a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végeznie. Ezt nevezik tiszta odaadó szolgálatnak.”
Amikor a négy csoport egyikéhez tartozó ember a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatához lát, s egy tiszta bhakta társaságában teljesen megtisztul, akkor ő is tiszta bhaktává válik. Ami pedig a bűnösöket illeti, számukra az odaadó szolgálat rendkívül nehéz, mert életük önző, szabályozatlan és lelki célok nélküli. Ha azonban a véletlen folytán egy tiszta bhaktával kapcsolatba kerülnek, ők is tiszta bhaktákká válnak.
Az örökké gyümölcsöző tettekbe merülő emberek anyagi szenvedésük miatt fordulnak az Úrhoz, majd a tiszta bhakták társaságában szenvedéseik közepette ők is az Úr bhaktáivá válnak. A kiábrándult, csalódott emberek is a tiszta bhakták társaságába kerülhetnek, s felébredhet bennük a kíváncsiság, hogy Istent megismerjék. Az unalmas filozófia művelői szintén hallani akarnak Istenről, miután a tudás minden területén kudarcot vallottak, s a Legfelsőbb Úrhoz fordulnak, hogy odaadó szolgálatot végezzenek Neki. Így túljutnak a személytelen Brahmanról és a helyhez kötött Paramātmāról szóló tudáson, és a Legfelsőbb Úrnak vagy tiszta bhaktájának a kegyéből eljutnak a személyes Isten-felfogásig. Amikor tehát a szenvedő, a kíváncsi, a tudást kereső és a pénzre vágyó emberek megszabadulnak minden anyagi vágytól, s teljesen megértik, hogy a lelki fejlődésnek semmi köze az anyagi ellenszolgáltatáshoz, akkor tiszta bhaktákká válnak. Amíg az Urat transzcendentálisan szolgáló bhakta nem éri el ezt a szintet, addig tetteit gyümölcsöző cselekedetek, világi tudásvágy és hasonlók szennyezik be. Annak, aki el akar jutni a tiszta odaadó szolgálat szintjére, felül kell emelkednie ezeken.