2. VERS
jñānaṁ te ’haṁ sa-vijñānam
idaṁ vakṣyāmy aśeṣataḥ
yaj jñātvā neha bhūyo ’nyaj
jñātavyam avaśiṣyate
jñānam – a jelenségvilágról szóló tudást; te – neked; aham – Én; sa – azzal; vijñānam – a lelki tudást; idam – ezt; vakṣyāmi – el fogom magyarázni; aśeṣataḥ – teljességében; yat – amit; jñātvā – megismerve; na – nem; iha – ebben a világban; bhūyaḥ – tovább; anyat – bármi más; jñātavyam – tudnivaló; avaśiṣyate – marad.
Most teljességében átadom neked a jelenségvilágra vonatkozó és a lelki tudományt; ha ezeket megérted, nem lesz már semmi, amit tudnod kellene.
MAGYARÁZAT: A teljes tudás a látható világnak, a mögötte álló léleknek, valamint mindkettő forrásának az ismeretét jelenti. Ez a transzcendentális tudás. Az Úr azért akarja elmagyarázni az említett tudásrendszert Arjunának, mert az bizalmas bhaktája és barátja. Ezt az Úr elmondta már a negyedik fejezet elején is, és most újra megerősíti: teljes tudáshoz csakis az Ő bhaktája, a közvetlenül Tőle eredő tanítványi lánc tagja juthat. Az embernek éppen ezért kellőképpen okosnak kell lennie ahhoz, hogy felismerje minden tudás eredetét, aki minden ok oka és valamennyi yoga-rendszer meditációjának egyetlen középpontja. Ha valaki megismeri minden ok okát, azzal mindent megtud, és semmi nem marad előtte ismeretlen. A Védák (Muṇḍaka-upaniṣad 1.1.3) kijelentik: kasminn u bhagavo vijñātesarvam idaṁ vijñātaṁ bhavatīti.