16. VERS
vaktum arhasy aśeṣeṇa
divyā hy ātma-vibhūtayaḥ
yābhir vibhūtibhir lokān
imāṁs tvaṁ vyāpya tiṣṭhasi
vaktum – elmondani; arhasi – érdemes; aśeṣeṇa – részletesen; divyāḥ – isteni; hi – bizony; ātma – saját; vibhūtayaḥ – fenségeidet; yābhiḥ – melyek által; vibhūtibhiḥ – fenségek által; lokān – minden bolygót; imān – ezeket; tvam – Te; vyāpya – átható; tiṣṭhasi – maradsz.
Kérlek, beszélj nekem részletesen isteni fenségeidről, amely által áthatod e világok mindegyikét!
MAGYARÁZAT: Ebből a versből kiderül, hogy Arjuna már elégedett azzal, amit az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, Kṛṣṇáról megértett. Kṛṣṇa kegyéből Arjuna személyes tapasztalattal, értelemmel és tudással rendelkezik, valamint minden mással, melyre egy ember szert tehet, s ezek segítségével megértette, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Nem kételkedik, mégis megkéri Kṛṣṇát, beszéljen mindent átható természetéről. Az emberek nagy része, különösen pedig az imperszonalisták, leginkább a Legfelsőbb mindent átható természetével foglalkoznak. Arjuna tehát arról kérdezi Kṛṣṇát, hogyan létezik Ő mindent átható aspektusában különféle energiái révén. Tudnunk kell azonban, hogy Arjuna csupán a közönséges emberek érdekében kérdezi ezt.