2. VERS
na me viduḥ sura-gaṇāḥ
prabhavaṁ na maharṣayaḥ
aham ādir hi devānāṁ
maharṣīṇāṁ ca sarvaśaḥ
na – sohasem; me – az Én; viduḥ – ismerik; sura-gaṇāḥ – a félistenek; prabhavam – eredetemet, fenségemet; na – sohasem; mahā-ṛṣayaḥ – a nagy bölcsek; aham – Én vagyok; ādiḥ – az eredete; hi – bizony; devānām – a félisteneknek; mahā-ṛṣīṇām – a nagy bölcseknek; ca – is; sarvaśaḥ – minden tekintetben.
Sem a félistenek serege, sem a kiváló szentek nem ismerik származásomat és fenségemet, mert Én vagyok mindnyájuk eredete minden tekintetben.
MAGYARÁZAT: A Brahma-saṁhitā kijelenti, hogy az Úr Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr. Senki sem nagyobb Nála, s Ő minden ok oka. Ebben a versben maga az Úr mondja, hogy Ő az eredete az összes félistennek és bölcsnek. Ha még a félistenek és a nagy bölcsek sem képesek megérteni Kṛṣṇát, nevét és személyiségét, mit mondhatnánk parányi bolygónk állítólagos tudósairól? Senki sem foghatja fel, miért jelenik meg a Földön a Legfelsőbb Isten közönséges emberként, s miért hajt végre csodálatos és szokatlan tetteket. Tudnunk kell tehát, hogy a Kṛṣṇa megismeréséhez szükséges tulajdonság nem az anyagi műveltség. Elméleti filozofálás útján még a félisteneknek és a nagy bölcseknek sem sikerült megismerniük Őt. A Śrīmad-Bhāgavatam is világosan kijelenti, hogy még a hatalmas félistenek sem képesek megismerni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Spekulálással csak annyit tudhatnak meg, amennyit tökéletlen érzékeik megengednek, de így egy teljesen téves, imperszonalista következtetésre jutnak, miszerint Isten valamiféle személytelen dolog, ami nem az anyagi természet három kötőerejének megnyilvánulása. Az is lehet, hogy magukban elképzelnek valamit, ám Kṛṣṇát lehetetlen megismerni ilyen ostoba spekulálással.
Azoknak, akik meg akarják ismerni az Abszolút Igazságot, az Úr burkoltan azt mondja e versben: „Jelen vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, s Én vagyok a Legfelsőbb.” Ezt mindannyiunknak tudnunk kell. Annak ellenére, hogy valaki nem tudja felfogni a személyesen jelen lévő, felfoghatatlan Urat, Ő létezik. Az örökkévaló, tudással és boldogsággal teljes Kṛṣṇát akkor ismerhetjük meg igazán, ha tanulmányozzuk szavait a Bhagavad-gītāban és a Śrīmad-Bhāgavatamban. Istent uralkodó hatalomként vagy a személytelen Brahmanként azok is megérthetik, akik alsóbbrendű energiájában vannak, ám az Istenség Személyiségét csak a transzcendentális síkra jutott ember foghatja fel.
Kṛṣṇa indokolatlan kegyéből alászáll, hogy segítsen a sok spekuláló emberen, aki képtelen megérteni az Ő valódi helyzetét. A Legfelsőbb Úr rendkívüli tettei ellenére azonban az anyagi energiával megfertőzött spekulálók továbbra is azt hiszik, hogy a személytelen Brahman a Legfelsőbb. Egyedül a Legfelsőbb Úr előtt teljesen meghódolt bhakták érthetik meg a Legfelsőbb Személyiség kegyéből, hogy Ő Kṛṣṇa. A bhakták nem törődnek Isten személytelen Brahman arculatával. Hitüknek és odaadásuknak köszönhetően azonnal a Legfelsőbb Úr előtt hódolnak meg, s így Kṛṣṇa indokolatlan kegyéből képesek megérteni Őt. Senki más nem értheti meg Őt. A nagy bölcsek véleménye is ez: Mi az ātmā, mi a Legfelsőbb? Ő, akit imádnunk kell.