50. VERS
sañjaya uvāca
ity arjunaṁ vāsudevas tathoktvā
svakaṁ rūpaṁ darśayām āsa bhūyaḥ
āśvāsayām āsa ca bhītam enaṁ
bhūtvā punaḥ saumya-vapur mahātmā
sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; iti – így; arjunam – Arjunának; vāsudevaḥ – Kṛṣṇa; tathā – így; uktvā – mondván; svakam – saját; rūpam – formáját; darśayām āsa – megmutatta; bhūyaḥ – ismét; āśvāsayām āsa – bátorította; ca – szintén; bhītam – rettegő; enam – őt; bhūtvā – lett; punaḥ – ismét; saumya-vapuḥ – gyönyörű forma; mahā-ātmā – a hatalmas.
Sañjaya e szavakkal fordult Dhṛtarāṣṭrához: Így beszélt Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Arjunához, majd felfedte előbb a négykarú, majd a kétkarú formáját, ily módon öntve bátorságot a megrettent Arjunába.
MAGYARÁZAT: Szülei, Vasudeva és Devakī előtt Kṛṣṇa először négykarú Nārāyaṇa-formájában jelent meg, majd kérésükre egy látszólag közönséges gyermekké változott. Éppen így azt is tudta, hogy Arjunát nem érdekli különösebben a négykarú alakja, kérésére azonban azt is megmutatta neki, azután ismét átváltozott a kétkarú formájába. A saumya-vapuḥ szó nagyon fontos. A saumya-vapuḥ egy rendkívül gyönyörű forma, a hiteles források szerint a leggyönyörűbb. Amikor Kṛṣṇa jelen volt, mindenkit elbűvölt külsejével, és mivel Ő az univerzum irányítója, eloszlatta bhaktája, Arjuna félelmét, s újból megmutatta neki gyönyörűséges Kṛṣṇa-formáját. A Brahma-saṁhitā (5.38) kijelenti: premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena, Śrī Kṛṣṇa szépséges alakját csak azok láthatják, akiknek szemét az Isten iránti szeretet írja borítja.