9. VERS
sattvaṁ sukhe sañjayati
rajaḥ karmaṇi bhārata
jñānam āvṛtya tu tamaḥ
pramāde sañjayaty uta
sattvam – a jóság minősége; sukhe – boldogságban; sañjayati – köt; rajaḥ – a szenvedély kötőereje; karmaṇi – a gyümölcsöző tettekben; bhārata – ó, Bharata fia; jñānam – a tudást; āvṛtya – befedve; tu – de; tamaḥ – a tudatlanság kötőereje; pramāde – őrültségben; sañjayati – köt; uta – mondják.
Ó, Bharata fia! A jóság kötőereje a boldogsághoz, a szenvedély a gyümölcsöző tettekhez, a tudatlanság pedig az ember tudását befedve az őrültséghez láncol.
MAGYARÁZAT: A jóság minőségében lévő embert kielégíti munkája vagy szellemi tevékenysége. A filozófus, tudós vagy tanár például, aki egy bizonyos tudományterülettel foglalkozik, elégedett azzal, amit csinál. A szenvedély kötőerejében élő ember gyümölcsöző tettekbe merül. Annyi pénzt keres, amennyit csak tud, s azt igyekszik jó célra költeni. Kórházat épít, jótékonysági intézményeknek adományoz, és így tovább. Ezek a jellemzői az olyan embernek, aki a szenvedély kötőerejének hatása alatt áll. A tudatlanság kötőereje elfedi a tudást, s a tudatlanságban cselekvő ember bármit is tesz, az sem neki, sem másoknak nem jó.