13. VERS
pañcaitāni mahā-bāho
kāraṇāni nibodha me
sāṅkhye kṛtānte proktāni
siddhaye sarva-karmaṇām
pañca – ötöt; etāni – mindezeket; mahā-bāho – ó, erős karú; kāraṇāni – okokat; nibodha – értsd meg; me – Tőlem; sāṅkhye – a vedāntában; kṛta-ante – a végkövetkeztetésben; proktāni – amiket elmondtak; siddhaye – tökéletessége érdekében; sarva – minden; karmaṇām – cselekedetnek.
Ó, erős karú Arjuna, a vedānta szerint minden tett végrehajtásában öt tényező játszik szerepet. Hallj most Tőlem ezekről!
MAGYARÁZAT: Felmerülhet a kérdés, hogy ha minden végrehajtott cselekedetnek van valamilyen visszahatása, akkor a Kṛṣṇa-tudatú embernek miért nem kell elszenvednie vagy élveznie munkája visszahatásait? Annak a bizonyítására, hogy ez lehetséges, az Úr most a vedānta filozófiára hivatkozik. Azt mondja, hogy minden cselekedetnek öt oka van, s ezeket ismernie kell az embernek ahhoz, hogy mindenben sikert érhessen el. A sāṅkhya a tudás törzse, a végső törzs pedig a vedānta, amit minden vezető ācārya elfogad. Még Śaṅkara is így tekintett a Vedānta-sūtrára. Éppen ezért mindig az ilyen tekintélyekhez kell fordulnunk.
A Felsőlélek a végső irányító. Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, mondja a Bhagavad-gītā. Ő késztet minden élőlényt bizonyos cselekvésre azáltal, hogy múltbeli tetteire emlékezteti őket. Az Ő belső irányítása alatt végrehajtott Kṛṣṇa-tudatos cselekedetekből nem származik visszahatás sem ebben, sem a halál után következő életben.