16. VERS
tatraivaṁ sati kartāram
ātmānaṁ kevalaṁ tu yaḥ
paśyaty akṛta-buddhitvān
na sa paśyati durmatiḥ
tatra – ott; evam – így; sati – lévén; kartāram – cselekvőnek; ātmānam – magát; kevalam – csak; tu – de; yaḥ – aki; paśyati – látja; akṛta-buddhitvāt – értelem hiányában; na – sohasem; saḥ – ő; paśyati – lát; durmatiḥ – az ostoba.
Ezért aki figyelmen kívül hagyja ezt az öt tényezőt, s önmagát hiszi egyedüli cselekvőnek, az nem kellőképpen intelligens, és nem a valóságnak megfelelően lát.
MAGYARÁZAT: Az ostoba ember képtelen megérteni, hogy a Felsőlélek barátként benne lakozik, és irányítja tetteit. A hely, a cselekvő, a törekvés és az érzékek az anyagi okok, ám a végső ok a Legfelsőbb, az Istenség Személyisége. Tehát nemcsak a négy anyagi, hanem a legfelsőbb ható okot is látnunk kell. Aki nem látja a Legfelsőbbet, az magát hiszi a cselekvőnek.