8. VERS
duḥkham ity eva yat karma
kāya-kleśa-bhayāt tyajet
sa kṛtvā rājasaṁ tyāgaṁ
naiva tyāga-phalaṁ labhet
duḥkham – boldogtalan; iti – így; eva – bizony; yat – ami; karma – munka; kāya – a test számára; kleśa – szenvedéssel teli; bhayāt – félelemből; tyajet – feladja az ember; saḥ – ő; kṛtvā – miután megtette; rājasam – a szenvedély minőségében lévő; tyāgam – lemondás; na – nem; eva – bizony; tyāga – a lemondásnak; phalam – eredményét; labhet – elnyeri.
Aki amiatt hagy fel előírt kötelességeivel, mert a testi kényelmetlenségtől tart, vagy mert fáradságosnak ítéli őket, annak lemondása a szenvedély kötőerejében van. Az ilyen tett sohasem vezet fejlődéshez a lemondás terén.
MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇa-tudatú ember nem mondhat le a pénzkeresésről amiatt, mert fél, hogy gyümölcsöző cselekedeteket végez. Ha a munkájával szerzett pénzt fel tudja használni a Kṛṣṇa-tudatban, vagy ha a kora reggeli felkelés segíti a lelki életben, akkor nem szabad meghátrálnia csak azért, mert fél, vagy mert az ilyen tettek fáradságosak. Az ilyen lemondás a szenvedély kötőerejében van. A szenvedélyes tettnek mindig boldogtalanság a vége. Ha valaki ebben a szellemben hagy fel tetteivel, lemondása sohasem hozza meg gyümölcsét.