29. VERS
apāne juhvati prāṇaṁ
prāṇe ’pānaṁ tathāpare
prāṇāpāna-gatī ruddhvā
prāṇāyāma-parāyaṇāḥ
apare niyatāhārāḥ
prāṇān prāṇeṣu juhvati
apāne – a lefelé ható levegőben; juhvati – felajánlják; prāṇam – a kifelé ható levegőt; prāṇe – a kifelé menő levegőben; apānam – a lefelé haladó levegőt; tathā – szintén; apare – mások; prāṇa – a kifelé menő levegőnek; apāna – és a lefelé menő levegőnek; gatī – a mozgását; ruddhvā – szabályozva; prāṇa-āyāma – a légzés beszüntetésével elérhető transzra; parāyaṇāḥ – törekvők; apare – mások; niyata – szabályozott; āhārāḥ – evésűek; prāṇān – a kifelé menő levegőt; prāṇeṣu – a kifelé menő levegőben; juhvati – feláldozzák.
Mások, akik a légzés megszüntetésével akarnak transzba merülni, a kilégzést a belégzésbe, a belégzést pedig a kilégzésbe ajánlják, míg a lélegzet teljes leállításával transzban nem maradnak. Mások a szabályozott evés folyamatával a kilélegzést ajánlják önmagába áldozatként.
MAGYARÁZAT: Ezt a lélegzésfolyamatot szabályozó yogát prāṇāyāmának hívják, ami a haṭha-yoga különféle ülőhelyzeteinek gyakorlásával kezdődik. Ezek a módszerek ajánlottak ahhoz, hogy az ember szabályozni tudja érzékeit, s fejlődni tudjon a lelki önmegvalósítás útján. Gyakorlásuk a testen belüli levegők szabályozását foglalja magában azáltal, hogy megfordítja azok haladási irányát. Az apāṇa levegő lefelé, a prāṇa pedig felfelé megy. A prāṇāyāma-yogī a megszokottal épp ellentétes módon lélegzik, míg csak az áramlatok a pūraka állapotba, vagyis egyensúlyba nem kerülnek. A kilégzés belégzésbe ajánlását recakának hívják. Amikor valaki mindkét levegőáramlást teljesen beszünteti, azt kumbhaka-yogának nevezik. E yoga gyakorlásával a yogī meghosszabbíthatja életét, hogy tökéletessé tehesse lelki önmegvalósítását. Az intelligens yogī egyetlen élet alatt akarja elérni a tökéletességet, s nem vár a következőre. A kumbhaka-yoga végzésével a yogīk sok-sok évvel teszik hosszabbá az életüket. A Kṛṣṇa-tudatú ember azonban automatikusan uralkodni tud az érzékei fölött, mert mindig az Úr transzcendentális szerető szolgálatában cselekszik. Érzékei állandóan Kṛṣṇa szolgálatába merülnek, így nincs lehetőség arra, hogy más dolog kösse le őket. Természetes tehát, hogy élete végén az ilyen ember az Úr Kṛṣṇa transzcendentális hajlékára jut, következésképpen nem törekszik arra, hogy meghosszabbítsa életét. Azon nyomban eléri a felszabadulást, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (14.26) is kijelenti:
māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
bhakti-yogena sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate
„Aki az Úr tiszta odaadó szolgálatát végzi, az az anyagi természet kötőerői fölé emelkedik, s azonnal a lelki síkra kerül.” A Kṛṣṇa-tudatú ember a transzcendentális síkról indul, és mindig ebben a tudatban van, éppen ezért nem esik vissza, s végül eljut az Úr lakhelyére. Ha az ember csak kṛṣṇa-prasādát fogyaszt, azaz csak olyan ételt eszik, amit az Úrnak felajánlott, természetes módon szabályozza az étkezését. Az evés csökkentése rendkívül sokat segít az érzékek szabályozásában. Ha nem vagyunk képesek uralkodni érzékeinken, nem szabadulhatunk ki az anyagi kötelékekből.