39. VERS
śraddhāvāḻ labhate jñānaṁ
tat-paraḥ saṁyatendriyaḥ
jñānaṁ labdhvā parāṁ śāntim
acireṇādhigacchati
śraddhā-vān – a hittel rendelkező; labhate – eléri; jñānam – a tudást; tat-paraḥ – az ehhez nagyon ragaszkodó; saṁyata – szabályozott; indriyaḥ – érzékű; jñānam – tudást; labdhvā – elérve; parām – transzcendentális; śāntim – békét; acireṇa – nagyon hamar; adhigacchati – eléri.
Az az erős hitű ember, aki átadja magát a transzcendentális tudásnak, valamint uralkodik az érzékein, alkalmas rá, hogy szert tegyen erre a tudásra, s ha már a birtokában van, hamarosan eléri a legfelsőbb lelki békét.
MAGYARÁZAT: A Kṛṣṇa-tudat tudományára csak a Kṛṣṇában szilárdan hívő, erős hittel rendelkező ember tehet szert. Erős hitűnek azt nevezik, aki meg van győződve arról, hogy ha Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, elérheti a legmagasabb szintű tökéletességet. Ezt a hitet az odaadó szolgálat végzésével és a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklésével lehet elérni, amely megtisztítja a szívet minden anyagi szennytől. Mindenek fölött azonban meg kell tanulnunk uralkodni az érzékek felett. Aki Kṛṣṇába veti hitét és uralkodik az érzékein, az könnyen és gyorsan tökéletessé válhat a Kṛṣṇa-tudat tudományában.