25. VERS
nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya
yoga-māyā-samāvṛtaḥ
mūḍho ’yaṁ nābhijānāti
loko mām ajam avyayam
na – sem; aham – Én; prakāśaḥ – megnyilvánulok; sarvasya – mindenkinek; yoga-māyā – a belső energia által; samāvṛtaḥ – befedett; mūḍhaḥ – ostoba; ayam – ez; na – nem; abhijānāti – megérthetnek; lokaḥ – a világ; mām – Engem; ajam – megszületetlent; avyayam – kimeríthetetlent.
Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek előtt. Számukra rejtve maradok belső energiám által, így nem tudják, hogy megszületetlen és tévedhetetlen vagyok.
MAGYARÁZAT: Felmerülhet a kérdés, hogy ha Kṛṣṇát mindenki láthatta, amikor jelen volt a Földön, akkor miért mondjuk, hogy nem nyilvánul meg mindenki előtt. Igazság szerint nem volt mindenki számára látható. Mialatt itt járt, csupán néhányan értették meg, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A Kuruk tanácsában például – amikor Śiśupāla ellenezte, hogy Kṛṣṇát a tanácskozás vezetőjének válasszák – Bhīṣma Kṛṣṇát támogatta, és kijelentette: Ő a Legfelsőbb Isten. A Pāṇḍavák és még néhányan tisztában voltak vele, hogy Ő a Legfelsőbb, de ezt nem tudta mindenki. Kṛṣṇa nem fedte fel magát az abhakták és a közönséges emberek előtt. Ezért mondja a Bhagavad-gītāban, hogy tiszta bhaktáin kívül mindenki más saját magához hasonlónak véli Őt. Kizárólag bhaktái előtt tárta fel magát mint minden öröm forrását. Mások, az ostoba abhakták számára azonban belső, lelki energiája révén rejtve maradt.
A Śrīmad-Bhāgavatamban (1.8.19), Kuntī imáiban azt olvashatjuk, hogy az Urat a yoga-māyā leple fedi be, s így a közönséges emberek nem érthetik Őt meg. A yoga-māyā lepléről az Īśopaniṣad (15) is beszél, ahol a bhakta így imádkozik:
hiraṇmayena pātreṇa
satyasyāpihitaṁ mukham
tat tvaṁ pūṣann apāvṛṇu
satya-dharmāya dṛṣṭaye
„Ó, Uram! Te vagy a világmindenség fenntartója, s a Neked végzett odaadó szolgálat a legfelsőbb vallásos elv. Kérlek hát, gondoskodj rólam is! Transzcendentális formádat a yoga-māyā fedi, a belső energia, ami a brahmajyotival burkol be. Kérlek, kegyesen távolítsd el ezt a vakító ragyogást, amely megakadályozza, hogy lássam sac-cid-ānanda-vigrahád, örök, tudással és boldogsággal teli formád!” Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének gyönyörből és tudásból álló transzcendentális formáját a brahmajyoti, a belső energia takarja el, ezért a csekély értelmű imperszonalisták nem láthatják Őt, a Legfelsőbbet.
A Śrīmad-Bhāgavatamban (10.14.7) egy másik imát is találunk, amit Brahmā mond el: „Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, ó, Felsőlélek, ó, minden misztérium mestere! Ki tudná felfogni energiáidat és kedvteléseidet ebben a világban? Belső energiád állandóan terjed, ezért senki sem képes megérteni Téged. A művelt tudósok és a nagy tudású bölcsek tanulmányozhatják az anyagi világ, sőt a bolygók atomi felépítését is, energiádat és hatalmadat azonban képtelenek felbecsülni, noha jelen vagy előttük.” Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Kṛṣṇa nemcsak megszületetlen, de avyaya, vagyis kimeríthetetlen is. Örökkévaló formája gyönyörből és tudásból áll, energiái pedig mind kimeríthetetlenek.