26. VERS
vedāhaṁ samatītāni
vartamānāni cārjuna
bhaviṣyāṇi ca bhūtāni
māṁ tu veda na kaścana
veda – ismerem; aham – Én; samatītāni – a régmúltakat; vartamānāni – a jelenlegieket; ca – és; arjuna – ó, Arjuna; bhaviṣyāṇi – a jövőbenieket; ca – is; bhūtāni – élőlényeket; mām – Engem; tu – azonban; veda – ismer; na – nem; kaścana – bárki.
Ó, Arjuna! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként Én tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s ami a jövőben történni fog. Az összes élőlényt is ismerem, Engem azonban nem ismer senki.
MAGYARÁZAT: Ez a vers egyértelműen választ ad a „személyes vagy személytelen?” kérdésére. Ha Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formája māyā, vagyis anyagi lenne – ahogyan az imperszonalisták hiszik –, akkor a többi élőlényhez hasonlóan Ő is cserélné a testét, s elfelejtené előző életét. Aki anyagi testtel rendelkezik, az nem képes előző életére emlékezni, s következő életéről vagy jelen életének jövőjéről sem tud semmit, így tehát nem tudhatja, mi történt a múltban, mi folyik jelenleg, és milyen lesz a jövő. Senki sem ismerheti a múltat, a jelent és a jövőt, amíg meg nem tisztult az anyagi szennyeződéstől.
Az Úr Kṛṣṇa világosan kijelenti, hogy Ő – a közönséges emberektől eltérően – tökéletesen ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. A negyedik fejezetben láthattuk, hogy az Úr Kṛṣṇa emlékezik arra, ahogy millió és millió évvel ezelőtt Vivasvānt, a napistent oktatta. Kṛṣṇa Felsőlélekként minden élőlény szívében jelen van, ezért ismer minden élőlényt. Ám annak ellenére, hogy Felsőlélekként jelen van minden élőlényben, és jelen van az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként is, a csekély értelműek, még ha el is jutottak a személytelen Brahman tudatos megértéséig, annak már képtelenek a tudatára ébredni, hogy Śrī Kṛṣṇa a Legfelsőbb Személy. Śrī Kṛṣṇa transzcendentális teste egyértelműen nem mulandó. Olyan Ő, mint a nap, a māyā pedig egy felhőhöz hasonló. Az anyagi világban láthatjuk a napot, láthatunk felhőket, különféle csillagokat és bolygókat. Lehet, hogy a felhők egy időre eltakarják ezeket az égitesteket, ez azonban csupán a mi korlátolt látásunknak tudható be. A nap, a hold és a csillagok valójában nincsenek elfedve. Éppen így a māyā sem fedheti el a Legfelsőbb Urat, aki belső energiája segítségével megnyilvánulatlan marad a kevésbé értelmes emberek előtt. E fejezet harmadik verse szerint sok-sok millió ember közül csupán néhány törekszik arra, hogy elérje az emberi élet tökéletességét, és sok ezer tökéletessé vált ember közül alig akad egy, aki megérti, ki az Úr Kṛṣṇa. Még ha valaki azáltal, hogy tudatosságra ébredt a személytelen Brahmant vagy a helyhez kötött Paramātmāt illetően, el is érte a tökéletességet, ha nem Kṛṣṇa-tudatú, akkor nincs esélye arra, hogy megértse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát.