No edit permissions for Magyar

5. VERS

apareyam itas tv anyāṁ
prakṛtiṁ viddhi me parām
jīva-bhūtāṁ mahā-bāho
yayedaṁ dhāryate jagat

aparā – alsóbbrendű; iyam – ez; itaḥ – e mögött; tu – de; anyām – egy másik; prakṛtim – energia; viddhi – próbáld megérteni; me – Enyém; parām – felsőbbrendűt; jīva-bhūtām – az élőlényeket tartalmazót; mahā-bāho – ó, erős karú; yayā – aki által; idam – ez; dhāryate – használt vagy kihasznált; jagat – az anyagi világ.

Ó, erős karú Arjuna, ezeken kívül van egy másik, felsőbbrendű energiám is: az élőlények, akik kihasználják az anyagi, alsóbbrendű természet forrásait.

MAGYARÁZAT: Ebből a versből egyértelműen kiderül, hogy az élőlény a Legfelsőbb Úr felsőbb természetéhez (energiájához) tartozik. Az alsóbbrendű energia az anyag, ami a különféle elemekben, név szerint a földben, a vízben, a tűzben, a levegőben, az éterben, az elmében, az értelemben és a hamis egóban nyilvánul meg. Az anyagi természet mindkét formája – a durvafizikai, amihez többek között a föld tartozik, valamint a finomfizikai, amihez például az elme tartozik – az alsóbbrendű energia terméke. Az élőlények, akik különféle célokból ezeket az alacsonyabb rendű energiákat használják, a Legfelsőbb Úr felsőbbrendű energiáját képezik. Az egész anyagi világ működése ennek az energiának köszönhető. A kozmikus megnyilvánulás mindaddig nem képes működni, amíg a felsőbbrendű energia, vagyis az élőlény erre nem készteti. Az energiákat mindig az energiaforrás tartja a kezében. Az élőlényeket is az Úr irányítja, s így nincs független létük. Hatalmuk sohasem lehet egyenlő az Ő hatalmával – ezt csak az ostobák gondolják. A Śrīmad-Bhāgavatam (10.87.30) a következőképpen ír az Úr és az élőlények közötti különbségről:

aparimitā dhruvās tanu-bhṛto yadi sarva-gatās
tarhi na śāsyateti niyamo dhruva netarathā
ajani ca yan-mayaṁ tad avimucya niyantṛ bhavet
samam anujānatāṁ yad amataṁ mata-duṣṭatayā

„Ó, Legfelsőbb Örökkévaló! Ha a testet öltött élőlények Hozzád hasonlóan örökkévalóak és mindent áthatóak lennének, akkor nem állnának a Te irányításod alatt. De ha elfogadjuk, hogy az élőlények a Te parányi energiáid, azt is azonnal el kell fogadnunk, hogy legfelsőbb irányításodnak kényszerülnek engedelmeskedni. Az igazi felszabadulás ezért azt jelenti, hogy az élőlények meghódolnak irányításod előtt, s ez boldoggá teszi őket. Csak ebben az örök helyzetükben lehetnek irányítók. Akik tehát korlátolt tudásuk következtében a monizmus eszméjét hirdetik, miszerint Isten és az élőlények minden tekintetben egyek, azok valójában egy hibás és szennyezett nézetet követnek.”

A Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa az egyedüli irányító, és minden élőlény az Ő irányítása alatt áll. Ezek az élőlények alkotják az Ő felsőbbrendű energiáját, mert létük minősége megegyezik a Legfelsőbbével. A hatalom mértékében azonban sohasem egyenlőek Vele. A durva- és a finomfizikai alsóbbrendű energia (az anyag) kihasználása közben a felsőbbrendű energia (az élőlény) megfeledkezik valódi lelki elméjéről és értelméről. Ez a feledékenység annak az eredménye, hogy az anyag hatással van az élőlényekre. Amikor az élőlény megszabadul az illuzórikus anyagi energia befolyásától, akkor eléri a mukti, vagyis a felszabadulás síkját. Az anyagi illúzió hatása alatt az élőlény hamis egója ekképpen gondolkodik: „Anyag vagyok, az anyagi javak pedig az én tulajdonomban állnak.” Valódi helyzetét akkor ismerheti föl, ha megszabadul minden materialista gondolattól, beleértve azt a felfogást is, hogy Istennel minden tekintetben eggyé válhat. Levonhatjuk tehát azt a végkövetkeztetést, hogy a Gītā megerősíti: az élőlény csupán Kṛṣṇa számtalan energiáinak egyike, s amikor ez az energia megtisztul az anyagi szennyeződéstől, teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá válik, azaz felszabadul.

« Previous Next »