27. VERS
naite sṛtī pārtha jānan
yogī muhyati kaścana
tasmāt sarveṣu kāleṣu
yoga-yukto bhavārjuna
na – sohasem; ete – ezt a két; sṛtī – különböző utat; pārtha – ó, Pṛthā fia; jānan – még ha ismeri is; yogī – az Úr bhaktája; muhyati – megtéved; kaścana – bárki; tasmāt – ezért; sarveṣu kāleṣu – mindig; yoga-yuktaḥ – Kṛṣṇa-tudatban cselekvő; bhava – legyél; arjuna – ó, Arjuna.
Bár a bhakták ismerik e két utat, ó, Arjuna, ezek nem tévesztik meg őket. Légy hát rendíthetetlen az odaadásban!
MAGYARÁZAT: Kṛṣṇa azt tanácsolja Arjunának, hogy ne tévesszék meg azok a különféle utak, amelyeken a lélek elhagyhatja az anyagi világot. A Legfelsőbb Úr bhaktájának nem szabad aggódnia amiatt, hogy felkészülve vagy véletlenül hagyja-e majd el a testét. Rendíthetetlenül el kell mélyülnie a Kṛṣṇa-tudatban, s énekelnie kell a Hare Kṛṣṇát. Tudnia kell, hogy ha e két út miatt nyugtalankodik, az számtalan aggodalommal jár. Ha el akarunk merülni a Kṛṣṇa-tudatban, a legjobb, ha mindig Kṛṣṇát szolgáljuk. Ez teszi majd a lelki világba vezető utunkat biztonságossá és egyenessé. Ebben a versben a yoga-yukta szónak különösen nagy jelentősége van. Aki szilárd a yogában, az mindig, minden tettében Kṛṣṇa-tudatú. Śrī Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja: anāsaktasya viṣayān yathārham upayuñjataḥ, az embernek el kell határolnia magát az anyagi világtól, és mindent Kṛṣṇa-tudatban kell végeznie. Ezzel a módszerrel, melyet yukta-vairāgyának neveznek, elérheti a tökéletességet. A bhaktát ezért nem zavarják meg e leírások, mert tudja, hogy az odaadó szolgálat biztosítja eljutását a legfelsőbb hajlékra.