23. VERS
ye ’py anya-devatā-bhaktā
yajante śraddhayānvitāḥ
te ’pi mām eva kaunteya
yajanty avidhi-pūrvakam
ye – akik; api – is; anya – más; devatā – istenek; bhaktāḥ – bhaktái; yajante – imádják; śraddhayā anvitāḥ – hittel; te – ők; api – is; mām – Engem; eva – csak; kaunteya – ó, Kuntī fia; yajanti – imádnak; avidhi-pūrvakam – rosszul.
Ó, Kuntī fia! Akik más istenek hívei, s őket imádják nagy hittel, azok valójában egyedül Engem imádnak, ám a rossz úton járnak.
MAGYARÁZAT: „A félistenek imádói csekély értelműek, noha imádatuk közvetve Nekem szól” – mondja Kṛṣṇa. Ha egy ember a fa leveleit és ágait öntözi, s nem a gyökerét, azt vagy azért teszi, mert nem rendelkezik kellő tudással, vagy azért, mert nem tartja be az előírásokat. A test különféle tagjait is úgy szolgáljuk megfelelően, ha az ételt a gyomorba juttatjuk. A félistenek – mondhatjuk így – különféle vezető tisztségeket töltenek be a Legfelsőbb Úr államigazgatásában. Az embernek végső soron az állam, nem pedig a különféle tisztviselők és igazgatók törvényeinek kell engedelmeskednie. Éppen így mindenkinek egyedül a Legfelsőbb Urat kell imádnia, s ezáltal az Úr különféle tisztségviselőinek és vezetőinek is a kedvében jár. Ezek a tisztségviselők és vezetők az állam képviselői, s megvesztegetésüket tiltják a törvények. Ez az avidhi-pūrvakam jelentése ebben a versben. Kṛṣṇa tehát nem helyesli a félistenek felesleges imádatát.